Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.
kihasználni. Az Üllő meder tehát hatodfélszáz éve, sőt azután még hosszú ideig hal aszó víz, Üllő lapossá-nak nevezett mocsaras árterülete, vagy kiöntése pedig igen jó nádtermő hely volt. A terület kiszáradása, kiszárítása jóval a szabályozási munkák előtt megtörtént, és nem köthető egyértelműen a tiszai gátak 1846-ban megkezdődő megépítéséhez. A lassú kiszáradás (kiszárítás) az írott forrásokból is nyomon követhető. Amíg a fentebb említett falvak éltek, a meder haszonvételét a halászat és nádvágás, a víztől körbefogott, a 17. században „Sziget"-ként is emlegetett Berek területének hasznosítása jelentette. Bizonyosra vehetjük, hogy az Üllőhöz látogattak el a polgári lakosok, akikre 1669-ben a nagykun kapitány azért panaszkodik, mert többen lejöttek ide, és a karcagiak halas vizeit meghalászták. A karcagiak észlelvén a birtokháborítást, elriasztották az orvhalászokat, s két ökrüket, szekerüket és halászó szerszámaikat lefoglalták. Innentől kezdődött a feszültség, mert a hajdúk - viszonzásképpen - a polgári révnél megforduló karcagiak ökreire és szekereire tenyereltek rá bizonygatva, hogy a lehalászott vizeket ők kibérelték. 43 Annál is valószínűbb, hogy a szóban forgó halászóvíz vagy halastó az Üllő tava, vagy annak egy része lehet, mert a mellette elhaladó karcag-tiszafüredi úton könnyűszerrel megközelíthető, és a bérlő vagy tulajdonos a településtől pedig 10-12 km-re, vagyis biztonságosnak tűnő távolságra van. Az utak révén jutunk újabb adathoz a terület másféle hasznosításával kapcsolatban. 1676 januárjában Debrecen tanácsa végzett vizsgálatot a karcagújszállási Pap Sámuel, valamint Kis Mihály, Bagosi János, Gál Tamás és Kis Márton peres felek ügyében. Történt ugyanis, hogy Pap Sámuel sőréit a „sőrés legények" - parancs szerint - „ az Üllőn által a Szigetbe " (tilalmas földre) hajtották, mire a terület török földesura a gazdán 14 tallér bírságot vett. A sőrések bizonyították, hogy a tilosban való legeltetésre a felperesnek, a gulya tulajdonosának tudtával, és engedélyével került sor, amint arra is, hogy a sőrét, a bírságolást követően kápolnási földre hajtsák. 44 A tőzsérek egyébként (vélhetően) gyakorta gyülekeztették itt az elhajtani szándékozott marhákat. Debreceni kereskedők például 1668-ban madarasi földön tartott marhájukkal „ Mátyus földre" (ti. Trencsén megyébe) indulván bírót választottak maguk közül, „ha mi kár következne ... közönségesen szenvedik" Az említett Sziget és a madarasi föld ugyanazt a területet, a 18. GYÁRFÁS I. 1885. 4. köt. 319-320. p. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBML) Debrecen város iratai IV. A. 101 l/a 19. k. Protocollum 1676. január 23., január 30. és június 22. Kunmadarason, a település északnyugati oldalán van egy Sziget nevű határrész, de ezt az „Oktalam"-nak nevezett meder és lapos veszi körül. A debreceni forrás határozottan Üllő-t ír. Ezért, valamint a kápolnási határ és a karcagi gazda említése miatt biztos, hogy ez esetben Berek határrészt mondják „Sziget"-nek, ami nem a nevét, hanem valóságos sziget mivoltát jelzi. 35
