Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
TANULMÁNYOK - Novák László Ferenc: Redempció – A jobbágy megváltakozás két útja / 9. o.
1641-ben megvásárolt Pótharaszt puszta birtokában is - később bizonytalanság állt elő. Az egyes földesurak arra kényszerültek, hogy mielőbb igazolják az Új szerzeményi Bizottmány előtt birtokjogukat, kifizessék a fegyverváltságot. Mindez arra vezetett, hogy számba vegyék jószágaikat, majd annak tényleges birtokbavételére törekedtek, majorságot kívántak létesíteni ott. Mindez csupán Cegléd mezőváros esetében valósult meg. A Clarissa apácarend miután 1714ben lefizette a fegyverváltságot, birtokba vette a mezővárost, megszüntetve annak protestáns hegemóniáját, s bevezetve az úrbéri viszonyokat, a jobbágy telekszervezet kialakítását valósította meg, az 1767-es úrbérrendelet nyomán. Jogutódja, a Vallásalapítványi Uradalom majorsági gazdálkodásra rendezkedett be az 1780-as években. 15 Nagykőrösön és Kecskeméten nem változott meg a cenzuális viszony, jóllehet a földesurak többségének sikerült a birtokjogát tisztázni a Kamara előtt. Nagykőrös 1729-ben lefizette a Jus armorumot a Keglevich família és a többi földesúr helyett, és ennek fejében továbbra is zálogban tarthatta azoknak körösi javait. Tekintettel arra, hogy a Rákóczi szabadságharcban való szerepvállalásért elkobzásra ítélte a királyi fiskus Forgách János és Rákóczi Ferenc itteni javait is, a körösi magisztrátus az elkobzott birtokrészeket saját költségén megváltotta a Forgách család számára (Nyársapát puszta esetében a Rákóczi részt a Forgách családnak szerezte meg), így a mezőváros továbbra is zálogban tarthatta annak földbirtokát. Kecskeméten sem vehették ténylegesen birtokba a várost a földesurak, jóllehet Koháry úriszéket állított fel, és pallosjoggal is rendelkezett. Nagykőrös legnagyobb famíliája, a mezőváros felét birtokló Keglevich família - akinek uradalmi központja volt a közeli Nagykátán is -, kísérletet tett a javainak közvetlen használatba vételére, ezért 1758-ban „ex usu" birtokkihasítási, proportionális pert indított a mezőváros ellen. Ennek eredményeként 1760-ban elrendelték a mezőváros összeírását, annak érdekében, hogy tisztázzák, melyik földesúrnak ki a jobbágya, és a birtoka hol található. „Abban a' szomorú emlékezetű században, midőn Magyar Országnak alsóbb része Török Iga alatt nyögött, és a' földes Urak Birtokaikból ki nyomattattak, Nagy Kőrös Várossá a' Vérengző Háborúk sully a, és pusztításai miatt többször el pusztult, majd ismét a' Fegyverek meg szűnése alatt újjra megszületett, az ujjonnan meg telepedett lakosok nem tudván a' földes Uri Jussok mivoltát, és Statusát, az arra való vigyázás nélkül ültek meg, és azután is meg-telepedések abba maradván; innen természetessen következett, hogy a' Földes Uri Birtok misége, mennyisége, és helyheztetése Nagy=Kőrös Várossába ki fejthetetlen zavarodásba, és homályba keveredett ..." - nyilatkozott az ügyről a körösi magisztrátus. 16 A földesurak törekvése nem vezetett sikerre, követeléseiket összegezve állapította NÓVÁK László, 1982.; Vö. SZABÓ Attila, 1985. NÓVÁK László, 1994. 267. p. 18
