Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Novák László Ferenc: Redempció – A jobbágy megváltakozás két útja / 9. o.

Halashoz hasonlóan - hász várossá vált a három város: Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd. A magyar földesurak kényszerűen maradtak távol, csupán többkevesebb sikerrel tudták felügyelni hódoltsági birtokaikat. Kedvező helyzetben voltak azok, akik vármegyei hivatalt is betöltöttek, mint például Nagykőrös egyik földesura, a Battik família tagjai. A földesúr-jobbágy közötti kapcsolat meglazult a XVI-XVII. században, és ennek szerves következménye az, hogy a jobbágy telekszervezet nem, vagy csak csökevényes formában alakulhatott ki. A földesurak jobb híján örülhettek annak, ha a mezővárosi tanács küldöttsége pénzt és ajándékot vitt alkalomadtán számukra a török időkben. A földesurak - jóllehet igyekeztek egyes jobbágyaikat hűségükre esketni a vármegye hatalmával -, nem ismerték pontosan jobbágyaik számát, de a földbirtokuk kiterjedését, határát, nagyságát sem. Szükségszerűen cenzuális viszony alakult ki a földesúr és jobbágyai között, s ezt a XVIII. században is képesek voltak - Cegléd kivételével - megőrizni. A mezővárosok zálogban birtokolták a földesúri jószágokat, amelyért árendát fizettek, ajándékokkal szolgáltak, viszont szabad használatukban tarthatták a földeket. A XVI-XVII. században gyakorlatban a mezővárosi tanács, magisztrátus volt a földesúr képviselője, reprezentánsa, s a lakosok, a közösség felett gyakorolta a földesúri jogokat. Elsődlegesen rendelkezett a föld felett, házastelket, szántót, kaszálót, erdőt osztott lakosainak. Arendába vették a nagy háborúságok idején elpusztult falvak határát - köztük a jászkun - pusztákat, és annak hasznával a mezővárosi közösséget, autonómiájukat erősítették, gyarapították. A mezővárosi tanács volt a vármegyei hatalom képviselője, a főbenjáró vétségek büntetését a vármegye hagyta jóvá. A cenzuális viszony, a szabad földhasználat nem eredményezte a jobbágytelek kialakulását. A jobbágy birtok fundamentuma itt is a házastelek volt, azonban ahhoz nem tartoztak járulékföldek. A jobbágy telekszervezet csökevényes formája ismerhető meg Nagykőrösön, ahol a magisztrátus „ház után való rétet" osztott cívis lakosainak. Tehát egyedül a kaszáló a tartozékfold (érdekességként szükséges említést tenni arról, hogy 1808-ban, amikor a körösi tanács zsinagóga építés céljából lehetővé tette az izraelita hitközség számára belső házastelek megvásárlását, ugyanakkor elszakította a házhoz tartozó rétet, s azt más helybéli földműves lakosnak eladattatni rendelte, ugyanis a zsidóság nem rendelkezhetett akkor még földbirtokkal).

14 A lakóházhoz szántó nem tartozott. Földeket, mezei kerteket is a tanács osztott a mezőváros belső határán, valamint a lajosi, karai pusztákon. Az egyébként is a jobbágytelek részét nem képező erdőterületet, a mezővárosi tanács adományozta a gazdáinak. Az 1688-ban létrehozott Neoaquistica Comissio működése, a három városra is veszélyt jelentett. Jóllehet I. Lipót még 1693-ban megerősítette például Nagykőröst kiváltságaiban, vásártartási jogában - s ami fontos, a még 14 NÓVÁK László Ferenc, 2002. 70-71. p. 17