Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Három nemzedék – Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából / 81. o.

egyesület legtevékenyebb tagja volt egyidejűleg. Ehhez képest viszonylag kisebb földbirtokkal rendelkezett, s az eredetileg 326 kh-as, Szajol község határában lévő gazdasága a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása után, mindössze 137 kh-ra csökkent. A házaspár Lippich István 1946-ban bekövetkezett haláláig többnyire szajoli kastélyában élt. Scheftsik Erzsébet 87 éves korában halt meg. Földi maradványait 1977. április 16-án, a szolnoki családi kriptában helyezték végső nyugalomra.

63 A szajoli kúriát az 1900-as évek elején, Zlinszky Gyula ezredes, Lippich Gusztáv főispán leányának, Lippich Margitnak férje építtette. Az épületet a II. világháborút követő államosítások idején lebontották és a helyén építették fel Szajol község orvosi rendelőjét.

64 Scheftsik István, a legidősebb, felnőttkort megért fiútestvér 1886. január 23-án született. A középiskolát Szolnokon végezte, majd édesapja malomvállalatánál dolgozott, míg az 1905-ben le nem égett. Ezután Nagyváradon, Kolozsvárott és Budapesten jogi tanulmányokat folytatott, végül 1911-ben a kolozsvári egyetemen államtudományi oklevelet, Budapesten pedig jogtudományi végzettséget szerzett. 1910-ben közigazgatási gyakornoknak és tiszteletbeli szolgabírónak nevezte ki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja, s ezzel a fiatal Scheftsik István megkezdte hosszú, nyugdíjazásáig tartó közigazgatási pályáját. A hivatali ranglétrán gyorsan haladt előre. 1914-ben a vármegyei közgyűlés aljegyzővé választotta, 1920-ban a főispánhelyettes másod-főjegyzővé nevezte ki. Végül 1920. március 20-án, a vármegyei törvényhatósági bizottság, az akkor szervezett Szolnoki Központi járás főszolgabírójává választotta meg.

65 Scheftsik István 1917. november 11-én a 22 éves, ugyancsak szolnoki Vígh Borbálával, újvárosi Vígh Gyula malom- és fateleptulajdonos, később bankigazgató leányával lépett házasságra. A Vígh család nemessége új keletű volt, még a Scheftsikeknél is frissebbnek számított, mivel Vígh Gyula csak 1913-ban nyerte el a szolnoki iparnegyedre utaló „újvárosi" előnévvel együtt.

66 A házassággal két, alsóbb rétegből származó, ám előbb megvagyonosodott, majd a nemesítés révén a társadalmi elitbe emelkedett szolnoki család került egymással rokonságba. A frigyből egyetlen gyermek, az Magyarország földbirtokosai és földbérlői 1925. 160. p.; 1937. 150. p. SZML Szajol közig. ir. 453/1946. - Scheftsik-kripta 12. sz. VIRÁG Zsolt: Magyar kastélylexikon. Jász-Nagykun-Szolnok megye kastélyai és kúriái. Bp. 2005. 183. p. Szolnoki fejek 1928. - SZML Alispáni iratok 2723/1928. KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. XI. köt. Bp. 1932. 109. p. 103