Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Száz éve halt meg Illéssy János történész-levéltáros (1861-1905) / 339. o.

A történész és helytörténész Illéssy János munkásságát lezáratlansága folytán, rendkívül nehéz értékelni, történetírói iskolákhoz kötni. Annyi mindenképpen elmondható, hogy a történelmet meglehetősen tágan, összefüggéseiben értelmezte, a rokon-, illetve társtudományaival együtt vizsgálta. Végeredményben a történelemmel együtt a kultúra egészének története is érdekelte. És már csak ezért is nagyon nehéz, s talán nem is szerencsés őt történeti irányzatokhoz kapcsolni. Hatalmas adatfeltáró munkája alapján, akár a pozitivista iskolához is sorolhatnánk, ez azonban igencsak erőltetett, és jócskán vitatható megállapítás lenne. Annyi talán számos félmondat alapján is elmondható, hogy alapvetően jól ismerte a kor nagy történetírói irányzatait, különösen pedig azokat, amelyek a német nyelvterületen hatottak. Maga, a jelek szerint a történeti események lehető legsokoldalúbb és legrészletesebb megvilágítására törekedett. Cikkeiben, tanulmányaiban a gazdaság-, társadalom-, köz-, had-, irodalom- és kultúrtörténet különböző témáit tárgyalta, igencsak változatos terjedelemben. Nyelvészeti és néprajzi érdeklődését alighanem a kisújszállási táj szavakkal kapcsolatos korai gyűjtése alapozta meg, s bár később már csak néhány kisebb cikke ismert (babonaság, koporsók), e téma iránt (szólásmagyarázatok, Pálóczi-Horváth Ádám táj szólásgyűjteménye) mindvégig nyitott maradt. Elszórtan foglalkozott pedagógiatörténettel (Czucor és Wörösmarty nyelvtanai), valamint oktatás- és egyháztörténettel. Ez utóbbi tekintetében érdeklődése előterében - részint családja felekezeti hovatartozása miatt is - a reformáció kora állt. A régészet és a művészettörténet is felkeltette figyelmét s erre néhány kisebb adatközlése (a római kori transaquincumi erőd, a pozsonyi várkápolna festése) utal. Ezeknél sokkal jelentősebbnek tekinthető viszont, s haláláig kimutatható a régi magyar irodalom iránti vonzalma. Különösen báró Balassi Bálint (15511594) és gróf Korháry István (1649-1731) kora és költészete érdekelte, két olyan személyé, akik nemcsak mint költők, hanem rangjuk, vagyonuk, befolyásuk révén is jelentős politikai és katonai szerepet játszottak az ország életében. Emellett főképp a XVI-XVIII. századi irodalmárokkal foglalkozott. Ezek között említhető báró Amadé László (1703-1764), Bessenyei György (1747-1811), Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), Dayka Gábor (1768-1796), Görcsöni Ambrus (XVI. század), Kazinczy Ferenc (1759-1831), Kisfaludy Sándor (17721844), Komáromi Csipkés György (1628-1678), Czuczor Gergely (1800-1866), Kónyi János (XVIII. század második fele), gróf Listhy László (1628 k.- 1662), Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony (1616-1660), Marussi András (1580 k.1623 u.), Milotai Nyilas István (1571-1623), Mikes Kelemen (1690-1761), báró Orczy Lőrinc (1718-1789), Pálóczi Horváth Ádám (1691-1746), Pesti Gábor 346