Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)
ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Karakter a karrier tükrében? Vincze Lajos életpályája (és személyisége) / 307. o.
kinyilvánította, hogy ő senkinek sem alárendeltje („többnyire pedig szeretném tudni, mellyiknek vagyok Nagy Jó Uraimék közzül Subordinátussa?"). Levele utolsó bekezdésében figyelmeztette a tanácsot: „nem sül az el még mostanába, hogy sorsot vessenek a Vincze Jószágra mint a Krisztus Ruhájára a Zsidók". Kinyilvánította, hogy nem adja el birtokát („tulajdonomtól meg nem szököm"), de azután nem kíván szolgálatot (katonák beszállásolása, fuvarozás, út- és hídépítés) viselni. A csattanós befejezésben nyíltan kifejtette: ő nem jobbágy, így nem fog robotolni (sic!). 24 1805 januárjában egy rövid, ám dühös hangú levél érkezett Bőnyből a tanácsosokhoz (7. forrás). Vincze Lajos keresetlen stílusban kifogásolta, hogy a település által bérbe vett Pásztó pusztából nem osztották ki árendátorának a megfelelő részt. Irigységgel vádolta az őt - szavaival élve - méltatlanul vexáló települési vezetést. A tanácsülési jegyzőkönyvbe - „szokásos módon" - most sem került be az esküdtek véleménye, de feltehetően - az előzőekhez hasonlóan - nem mentek el szó nélkül az eset mellett. 1807 őszén Vincze Lajos nem levelével, hanem jelenlétével okozott zavart Túrkeviben. Az istentiszteleten fiával, valamint a helyben lakó unokatestvérével, Marjai Józseffel együtt elfoglalta a tanácsosok helyét a templomban! A tanácstagok véleménye szerint a tiszteletlen vétkezők egyrészt „az üléseket szorossá tették", másrészt „az Elöljáróknak a Nép előtt való tekintélyét is meg kisebbítették". Érvelésük középpontjában az állt, hogy helyük a földesúri hatalom jelképe, továbbá „a népnek függése, és engedelmessége a külső tekintetek által is fent tartasson". A szenátorok nem bíztak semmit a véletlenre, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett a katedra mellett lévő első széket jelölték ki Vincze és Marjai számára. Valószínű, hogy a tanácsülésen elhangzottakat a két unokatestvérrel is közölték, akik nem késlekedtek a válasszal. Közösen aláírt levelükből egyértelműen kitűnik, hogy szemükben a földesúri hatalom felemlegetése csak olaj volt a tűzre. Nem ismerték el hibájukat, s bőszen tiltakoztak a jobbágyi minősítés ellen. 25 24 SZML V-501/b. Túrkeve közig. ir. Capsa C. Fasc. 5. No. 31/1804. 25 Uo. Capsa C. Fasc. 14. No. 64/1807. 313
