Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.

A II. világháború egyik legragyogóbb magyar huszár fegyvertényére Nikolajew mellett került sor, melyet vitéz Mikecz Kálmán ezredes 3-as huszárjai hajtottak végre. A vasúti töltés mentén védekező oroszokat hiába próbálták kivetni állásaikból a németek, ezért a Gyorshadtest segítségét kérték. Tüzérségi támogatás helyett azonban a Nádasdy-huszárok érkeztek meg. Egy résztvevő német tiszt szerint: „Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultaki Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon ... Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásinkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen ..." Az 1. lovasdandár megállta a helyét az 194 l-es hadműveletekben. Hazaszállításáig, 1941. október 10-ig a Kárpátoktól a Dny észterig közel 2100 km-t tett meg, átlagosan napi 40 km-es erőltetett menetekkel. A keleti hadszíntér szélsőséges időjárási és terepviszonyai - egy-egy alaposabb esőt követően a „Sztálin-utak" félméteres mélységig feláztak - a víz- és takarmányhiány, s az erőteljes igénybevétel igen erőteljesen sújtotta a lóállományt, a hadiállományból kivont lovak aránya megközelítette a 25 %-ot (hőguta, nyeregnyomás, martörés a málháslovaknál, sántaság). Az 194l-es hadjárat ismételten bebizonyította, hogy a keleti front sajátosságai a lovasság alkalmazását szükségessé teszik. A huszárok terepjáró képességeit igen jól példázza az alábbi idézet: „ ... az út 30 perces eső következtében csúszós, ragacsos lett és róla a járművek az árokba fordultak. Az oldalvezető földutakon a gépesített részek agyig süllyedtek és lemaradtak ... Egymás után hagyták el a huszárok a gépkocsi részeket, melyek össze-vissza álltak a mély agyagban. " A hazatért 1. lovasdandár részeit 1941. november 17-én díszszemle keretén belül szemlélte meg a Kormányzó Úr Nyíregyházán. „ ... Ti a motorizált hadseregek korában lóháton vágtattatok sokszor ezer kilométeres utakon, azokon az utakon, amelyeken őseink érkeztek a Kárpátok alá. Újra fényt szereztetek a magyar lovasságnak és új megbecsülést a lónak is. A magyar embernek a ló nemes bajtársa, mely nélkül őseink sem harcolhattak volna. Ezúttal is eredményesen küzdött a lovasság a legrosszabb utakon, terepeken át. Bebizonyosodott, hogy a lovasság helyesen alkalmazva ma is nélkülözhetetlen. Ti rendet tartottatok a megszállt területeken és magyar módon, emberséges 164