Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.

A lovak és öszvérek honvédelmi nyilvántartási okmánya az 1939. október 1-től rendszeresített „Marhalevél" volt, amelyet minden 3 évnél idősebb állat számára ki kellett állítani. A szemlén megjelent igénybevételes lovakat több kategóriába sorolták, s okmányaikban külön jelzéseket kaptak. „A hátasló (jelölése: I. — BZ.) élénk vérmérsékletű, zömök, csontos, mély, középmagasán illesztett nyakkal, jókötésű háttal, élénk és tértnyerő mozgású legyen ..." Korát tekintve 5-10 éves, „ ... 160-170 cm magas, 380-450 kg súlyú, arányosan és fajtajellegéhez képest jól fejlett, zömök termetű, ruganyos, erőteljes, szabályos és tértnyerő járású, élénk vérmérsékletű, jóindulatú, edzett, kisigényű és kitartó állat legyen. " A huszár hátasló valamennyivel könnyebb jellegű volt mint a többi hátasló, foként csontosabb angol és arabs lovak voltak. A gyalogsági málhás ló (jelölése: II.) rövid, erős hátú és lábú, általában zömök testalkatú, főleg ép és szilárd patájú, biztos járású, marmagassága 135-150 cm, nem félénk és jóindulatú. „ ... nem a küllemi szépség, hanem főképpen az alacsony, erős zömök termet ... továbbá a rövid, széles, izmos hát és ágyék ... rövid erős ... lábak ...az egészséges jó paták s az élénk, biztos és tértnyerő járás a legfontosabbak. De ezen kívül még jól tápláltak, szelídek, engedelmesek, jóindulatúak, edzettek és kisigényűek is legyenek. A tüzér hegyi málhás ló (jelölése: II. he.) hasonló tulajdonságú, mint a gyalogsági málhás ló, de annál zömökebb, izmosabb hátú és jobb kötésű. Marmagassága 156 cm-nél több nem lehetett, továbbá marjának szélesnek és laposnak kellett lennie. Általában a mokány, vagy a javított, magyar parlagi lovak váltak be. A tüzér öszvér (jelölése: II. ö.) hegyi ágyús ütegek tűzlépcsőinél szolgált. A lóöszvér, szamár zömök testfelépítésű, jó csontozató és patájú, marmagassága maximum 156 cm lehetett. Hátrányuk a csökönyösség volt. A tüzér hámos lónak két fajtáját állapították meg: amelyek hátas célnak megfelelnek (jelölése: III.), amelyek nem felelnek meg (jelölése: IV.). Az első típusnál lényeges volt, hogy mind küllemi, mind tulaj donsági jegyei hasonlóak legyenek a hátaslóéhoz, 166-172 cm közötti marmagassággal, előnyben részesített fajták a nóniusz, furioso, northstar, gidrán, lipicai. A második típus jellemzője volt a hidegvérű keresztezés melegvérű túltengessél. A vonat hámos ló (jelölése: V.) hátas és tüzérségi hámos célra nem megfelelő, de katonai szolgálatra alkalmas lovat jelentett. A vonat hámos lovak nehezebb fajtáját (jelölése: V.H.) képezték a sodrott lovak, melyek hosszabb ügetésre képesek. A teljesen nehéz, hidegvérű lovak (jelölése: H.) közé tartoztak például a muraközi, pinkafői, belga fajták, melyeket rövid fuvarokra, vagy a csapattestek külön kérelmére lehet igénybe venni. Mentességet kaptak a postaállomások, a csendőrség és rendőrség, a hadiüzemek azon lovai, melyek az egészségügyi, tűzoltási, gáz- és légvédelmi szolgálathoz tartoztak, az állami és törvényhatósági alkalmazottak, a lelkészek, orvosok és állatorvosok lovai, a póló- és versenylovak, az I. osztályú tenyészkancák (jelölése: a nyak bal oldalán a magyar korona, külön csoportban a 160