Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.

kanca megye száma, törzskönyvi száma és a születési év utolsó két jegye a nyak bal oldalán besütve) és a csikós kancák. Ebbe a kategóriába tartoztak az állami lótenyésztő intézetek, az állami ménesbirtokok (Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér), a gödöllői koronauradalom és a kompolti állami uradalom anyakancái és ménjei, az Ódalmand-sütvényi csikótelep lóállománya, az egyezséges magánménesek tenyészállatai és 3 évnél nem idősebb csikói. A lószemlék alkalmával a lónyilvántartó tiszt kötelessége volt, hogy a ló tartó gazdák figyelmét felhívja arra, hogy a Magyar Királyi Honvédség a legjobb lóvásárló, s a megvételre felkínált lovakat a gazdák ne az istállóban neveljék. Feljegyzést kellett készíteni azokról a katonai szolgálatra alkalmas lovakról, amelyek életkora 3-6 év között volt, és tulajdonosaik a pótlóavató bizottságnak megvételre felajánlottak. Ezeket a lovakat a lóvásárló bizottságok vásárolták meg, átlag 4 éves korukban, s a csapatoknál 8 havi ún. pótlóidomításban részesültek. A lóvásárló bizottságok általában kancákat és herélt lovakat vásároltak meg. A fajta különösebben nem számított, bár a szép küllem és a tetszetősség volt a mérvadó, s főként magyar félvér lovak kerültek megvásárlásra. Elsődlegesen a pej és a sárga különböző színárnyalatait részesítették előnyben. A lovak elnevezését is szigorú előírás rögzítette: „Az egy évben felavatott összes kat. lovak neve az a-b-c-nek ugyanazzal a betűjével kezdődik... Evenként betűsorrendben haladunk előre, az összetett és az ékezetes betűket azonban nem választjuk külön. Adjunk lovainknak jó magyaros neveket. " A mozgósításkor és hadiállományra való feltöltéskor a békealakulat az igénybevételi jegyek és a lóbehívó értesítők segítségével, a községi elöljáróságok útján értesítette a gazdákat. „A lovakat lehetőleg a következő felszerelési cikkekkel kell előállítani: kötőfék, kötőféklánc vagy kötél, lópokróc, abrakos tarisznya, itatóveder, zaboszsák, lókefe, lóvakaró. A hámoslovakat hámszerszámmal. Minden állat számára 5 napra való szemes és szálastakarmányt kell elhozni." Ilyenkor a lovakat a békealakulat által felállított lóátvételi bizottságok vették át. A bizottság elnöke az alakulat, vagy a hadtestparancsnokság által kijelölt idősebb tiszt, tagjai: az alakulat egy tisztje, állatorvos, a községi elöljáróság azon embere, aki a lónyilvántartást vezette a községben. Minden bizottság mellé 3 írnokot és megfelelő létszámú rendfenntartó osztagot rendeltek ki. Patkolómesterről, annak segédszemélyzetéről és a patabesütéshez szükséges eszközökről az állatorvos gondoskodott. Mozgósításkor egy-egy bizottság naponta hozzávetőlegesen 200-250 lovat tudott átvenni (minden fentebb felsorolt ló típust külön-külön csoportosítva). Az átvett lovakat az átvételi jegyzőkönyvbe felvették, annak számát kis fatáblácskára felírva befonták a ló sörényébe vagy farkába, s a ló farára zsírkrétával is felírták azt. A patabesütést lehetőség szerint a helyszínen végezték el, a ló jobb első patájába a felállító békealakulat rövidített megjelölését, a bal első patájába az átvételi jegyzőkönyv számát sütötték. 161