Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.

A Magyar Királyság területén 1920 után - az alaposan megnyirbált Magyar Királyi Honvédség állományát - az alábbi mottó vezérelte a lovasságot és a lótenyésztést: „Becsüld és szeresd legősibb és leghűbb harci társad, s ne feledd, hogy őseid is már vele foglalták el e hont! Ebben is különbözz oly népektől, melyek csak igavonó állatot láttak e nemes állatban!" A Magyar Királyi Honvédség nyílt fejlesztése csak 1938-tól indult meg, de a hadsereg teljes gépesítettségét a magyar hadiipar erőfeszítéseinek ellenére sem sikerült megoldani, így a lovasság és a tüzérség (fogatolt és lovas) mellett, a gyalogságnál is nagy számban voltak lovak (vonatalakulatok, ellátó oszlopok, egészségügyi oszlopok). A Magyar Királyi Honvédség alakulatainak békehadrendjében a lóállomány két részből, a keretállományból, vagyis az alakulatoknál meglévő kincstári lovakból, másrészt a vállalkozói állományból, a környékbeli gazdáknak magánhasználatra kiadott, idomított kincstári lovakból tevődött össze. Részleges vagy teljes mozgósítás esetén, a fenti két kategória mellett a Magyar Királyi Honvédség által nyilvántartott, a gazdaságokban lévő ún. igénybevételes lovakat is behívhatták. A lovak bevonultatási rendszerének törvényességi alapját a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk jelentette. A lóállomány zömét elsődlegesen az 1938-1941 közötti ország gyarapításokban vették igen erőteljesen igénybe. A lótenyésztés és a méneskar A Magyar Királyi Honvédség igényeit kielégítő lótenyésztéssel az uradalmi és kisebb gazdaságok (egyezséges ménesek) mellett főképp a magyar királyi állami lótenyésztő intézetek (ménesek, méntelepek) foglalkoztak a Honvédelmi és Földművelésügyi Minisztérium kettős alárendeltségében. „A magyar királyi állami ménesek, melyeknek feladata tenyésztörzseik segítségével az országos lótenyésztés számára bizton átörökítő képességű, kiváló fedező méneket tenyészteni és felnevelni ..." Az I. világháború tapasztalatai is azt mutatták, hogy „... szükségünk van nyugodt vérmérsékletű, kisigényű, az időjárás viszontagságainak ellenálló, a változó viszonyokat, mint víz, jobb, rosszabb takarmányozás és istállózás vagy a szabadban való éjjélezést könnyen elviselő, erős csontozata, széles szügyű, mély mellkasit, jó kötésű, széles csípőjű, kiváló erős csánkú, rugalmas patájú, erős, szívós, acélos izomzatú lófajta kitenyésztésére. " Az állami ménesekben felnevelt és tenyésztésre alkalmas csődörök a méntelepre, innen részint a megbízható gazdákhoz, részint a fedeztető állomásokhoz kerültek. A fedeztető állomásokon 2-20 mén volt, a különítményt rendszerint egy altiszt vezette, alárendeltjei fejenként 2 csődörről gondoskodtak. A méneskar történetének gyökerei 1783-ra nyúlnak vissza, hiszen az első katonai célokat szolgáló ménest Mezőhegyesen telepítették. A méneskar 155