Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1326-1525 / 203. o.

4. Szécsényi Tamásnak Szolnok vármegye ispánjának bizonyságlevele arról, hogy a garamszentbenetleki apát eskü alatt tagadta a Tiszaugon történt garázdálkodásban való érintettséget 1341. október 20. „Mi [Szécsényi] Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán, valamint a király úr tárnokmesterének bírája, valamint meghatalmazottja adjuk emlékezetül; Hogy a Garam folyó melletti Szent Benedek egyház apátja Siegfried [Seffridus] korábbi levelünk ítéletének tartalma és formája szerint a [ipolysági] sági monostor konventjének közhitelű bizonysága előtt a Kátai Szúnyog nevezetű András ellenében [contra Andreám dictum Zunyug de Kata]" esküt tenni tartozott arról, hogy ö a saját Ság nevezetű íalubirtokabol [de sua possessione Saag]' kiindulva - annak a [Kátai Szúnyog] Andrásnak az Ug [Wgh] nevezetű falubirtokához hatalmasan érkezve a Tisza folyóban lévő bizonyos halrekeszt [quandam capturam piscium in fluvio Ticie] [a Kátai Szúnyog Andrásét] nem halásztatta le, továbbá nem ragadott el ugyan onnan 200 nagy halat, valamint egy vizát/ továbbá a [Kátai Szúnyog András] jobbágyainak szénájából - ugyanabból az Ug nevezetű faluból - a saját jobbágyaival nem raboltatott el. Csupán Szent Mihály arkangyal ünnepének tizenötödén [1341. október 13-án] esküt tenni, majd ennek a nyolcadán [1341. október 20-án] az eskü letételének a rendjét volt köteles jelenteni; Az ugyanazon terminus [1341. október 13] elérkezésekor ugyanaz a Siegfried apát az ipolysági konvent fent mondott levelével bizonyította nekünk, hogy az esküt - amivel tartozott nekünk - letette" Szécsényi Tamás 1319-ben szeretni, bácsi és aradi ispán. 1321-1342 között erdélyi vajda. 1321-ben királynéi tárnokmester. 1342-1347 között tárnokmester. 1347-1348-ban kevei és krassói ispán. 1349-1354 közölt pedig országbíró volt. Kátai Szúnyog András az 1340. évben Külső-Szolnok vármegye alispánja volt. /Zounuk Levéltári Évkönyv 6. szám. Szolnok. 1991. 303. p. 3. sz. jegyzet/. A neve több korabeli oklevélben feltűnik. Bizonytalanok vagyunk abban a tekintetben. hog\ a Külső-Szolnok vármegyében volt Tiszaságról, vagy a Csongrád vármegyében volt Ság-pusztáról van-e szó az. oklevélben. A halrekesz segítségével a halakat megállították és tetszőleges ideig tárolták is a középkorban, de az újkorban is. A viza elsősorban a ['ekele-tengerben élő halfaj voll és Kásakor fel vándorolt a folyókba, pl. a Dunába és a Tiszába is. A Vaskapu megépítése után azonban hazai vizeinkben nagyon megcsappant a számuk. A testük hossza elérte a 2-4 métert, a súlyuk pedig a 200300 kilogrammot. /Új Magyar Lexikon 6. kötet. 702-703. p./ 207