Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

pusztán tartása körülményessé vált, és - annak ellenére, hogy a biztonság kezdett javulni - a puszták egyre kevesebb hasznot hoztak a tulajdonos városoknak. A gazdáknak természetesen a föld jelentette a hasznot és a következő időszak, tehát az 1870-90-es évek, már az önálló jász telepítésű kiskun községek alakulásának története. Ezeknél a fő szerepet azok a jász családok játszották, akik még idejében jelentős méretű területeket tudtak felvásárolni, vagy örökölni. Voltak köztük persze olyanok is, akiknek korábban jelentős számú állatállományuk legelt a pusztákon. A puszták földarabolása és a nagyállattartás megszűnése viszont összefüggő folyamat volt, amely, igaz ugyan, hogy pillanatnyi időre, de egyfajta arányosabb és demokratikusabb tulajdonmegoszlást eredményezett. A törökkor utáni jász pusztai állattartás jellegzetes pusztai pásztorkodás volt, amelynek ismérveit érdemes összevetni a Kiskunság, Nagykunság és a Hortobágy ismert történeti sajátosságaival. 90