Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

A hosszú és nehéz le s visszahajtás nem volt az egyedüli út. Nyáron a szilaj ménest és ökröket mindig visszahajtották Jászladányba nyomtatásra: 1837ben július végén, de 1840-ben csak augusztus elején hajtották haza az állatokat.

102 Ezen kívül volt még egy külön oka egyes falkák visszahajtásának: például a juhokat sokszor eladták a nyári vásárokon. A téli visszahajtás rendje soha sem a naptárnak megfelelően történt, hanem mindig az időjárástól és a legelő minőségétől függött. Például 1837. december elején a tanácsülésen jelentették, hogy a marhák még mindig Benén voltak, jóllehet, a többi jász helységek már hazahajtották és „széjjel szedték" állataikat. Az érvelés szerint az állatok pusztán tartása nem okozott komolyabb problémát, mert Benén „elegendő mező", azaz jó legelő volt.

104 Még tovább maradt a pusztán a ménes és a gulya. A megfogyatkozott állatállományról - melyet már csak egy pásztor őrzött - a városi tanács rendelkezett: „A ménes új esztendő napig Bene pusztán tartatni, a gulya pedig jövő héten a kenyeres kocsival haza hajtatni rendeltetett."

105 1842-ben a viszontagságos időjárás miatt a gulyát már október végén haza indították. Volt, hogy a messzi Pálos pusztáról és Benéről a gulyát egyszerre indították Jászladányba. Benén az induláskor a pusztagazda a pásztoroknak átadta a nekik járó fejadagot: 16 icce kása, tarhonya, só, szalonna és puskapor.

106 A hasas juhok is meghatározták a visszahajtás idejét: a nagy hideg miatt ez kívánatos volt, de ez 1839-ben csak januárban történt meg!

107 A lehajtás ideje és rendje nem változott egészen az 19. század közepéig, egészen addig, amíg az 1870-es évtized végén a gyakorlat teljesen megszűnt. Amikor 1858. márciusában Pomázi Mátyás tanácsost Benére küldték az „erdő ültetés végett" jelentette azt is, az utak járhatók s a lehajtás megkezdődhet.

108 Ezek alapján eldöntötték a ménes és az ürünyájak lehajlását: a rühes lovak kivételével, a lehajtás március 22-én megkezdődhetett. Ennek végrehajtását Zana János és Sziráki L. András tanácsosok, Horváth János és P. Szabó Péter „választott lakosok" ellenőrizték. A juhnyáj március 23-án indulhatott Benére, SZML Prot. Sen. Jászladány, 1840. aug. 6. 1837-1843. 2. 1841 júliusában az ürQnyájat (heréltek) hazahajtották eladásra, de előtte a toklyókat (bárányokat) kiszedték közülük. Lásd: SZML. Prot. Sen. Jászladány. 1841. júl. 31. 18371843.2. SZML Prot. Sen. Jászladány. 1837. dec. 2. 1837-1843. 2. SZML. Prot. Sen. Jászladány, 1837. dec. 13. 1837-1843. 2. SZML. Prot. Sen. Jászladány. 1842. okt. 21, 1837-1843. 2. SZML. Prot. Sen, Jászladány. 1839. Boldogasszony hava 9. 1837-1843, 2. SZML. Jászladány Község Tanácsi Jegyzökönyve, 1853. márc. 18. gyűlés, 1853-1858. 81 H)?. 103 104 105 106 107 ioa