Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
de az ürüket és a toklyókat is meg kellett vizsgálni, külön-külön mivel az állatok „össze nem verendök". A küldöttség feladata volt még, hogy a pásztorok részére a szükséges „szalonna és kása mennyiségnek Czegléden leendő bevásárlását" is elvégezze. 109 A megbízott tanácsos feladata volt a lehajtás felügyelete, a problémák jelentése. Az áprilisi tanácsülésen Pomázi Mátyás jelentette, hogy a Benére hajtott marhák a „pusztára szerencsésen leérkeztek", de az úton a marhahajtók figyelmetlenek voltak, mert a szászberki gazdatiszt jelentése szerint a marhák az élőfákat megrágták. 110 Ugyanekkor a tanácsos Benkó József juhászt 17 forintra megbüntette „tilalom törésért , \ m A lehajtott állatok problémái között az egyik legfőbb gondot a betegség jelentette. A rühösseg és a száj-és körömfájás volt a legáltalánosabb. Drávucz András bíró 1837-ben jelentette, hogy a lovakat ellenőrizni kell Benén a rühesség ellen s továbbá elrendelte, hogy a betegség elterjedésének megakadályozására a juhok legelőjét el kell különíteni az ökörcsorda járásától." 2 A jászladányi barmok közt 1838-ban kiütött betegségkor az ökörcsorda, gulya és ménes egészséges volt és a néhány beteg marha kezelésére a ládányi pásztorok a berényi Benén lévő pásztoroktól tanácsot kaptak - „ecetben megfőzött timsót és fagyai fát" - az állatok kenésére." 1 Egy évvel később már komolyabb betegség ütötte fel a fejét. Amint Jászladány gazdái megtudták a betegség terjedését, a rühös és beteg állatokat azonnal kiválasztották és külön kezelték. Erről az 1839. július 23-án kelt döntésből értesülünk, amikor a tanács elrendeli, hogy a benei állatok közt kiütött járvány miatt Cegléden „ecetes timsót," és salétromot vásároljanak a „beteg marhák szája kenésére." A július 26-i tudósítás szerint az állatok közt már igen sok volt a beteg: „Betegségek bádgyadással, füleik lekonyúlásával, szemeik becsipázásával, s folyásával kezdődnek, egy hét óta mióta a betegség rajtok kiütött, hat darab döglött el, meílyéknek májai dagadtak, tüdeje senyvedi, az epéjek felette nagy, s megtelve vagyon, a vízhólyagjuk tele van vérrel, e szerént a betegség az előadott belső haj októl okoz tatnak. "' 14 SZML. Jászladány Község Tanácsi Jegyzőkönyve. 1853. márc. 18. 1853-1858. SZML. Jászladány Község Tanácsi Jegyzökönyve, 1853. ápr. 16. 1853-1858. SZML. Jászladány Község Tanácsi Jegyzőkönyve, 1853. máj. 5. 1853-1858. SZML. Prot. Sen. Jászladány. 1837. Jűl. 8. 1837-1843, 2. Hasonló döntést hozott Jászapáti városa 1811-ben. amikor Kocsér pusztán észlelték a betegséget. Ekkor már a magyar juhokat felváltották a ..birgék". amelyekben a betegség hordozóit látták, lásd Rusvay, Jászapáti története. 2003. 222. SZML. Prot. Sen. Jászladány. 1838. Sz. Jakab hava 25.. 1837-1843. 2. SZML. Prot. Sen, Jászladány. 1839. Jul. 26.. 1837-1843. 2. 82
