Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
több hantok nem is újítottak. A ladányiak pedig magok által hányattatott hantokig azon darabb plágát számítással} occupálni magokat declarálván. "" A határok feletti perlekedés a következő évben fejeződött be, amikor véglegesen eldöntötték és érvényesítették a határokat. A Benét megosztó fontos egyezség 1776. május 2-án történt meg. amikor Jászberény és Jászladány város bírái, deputátusai és tanácsbeli urai közösen Bene pusztán (praedio Bene) terepszemlét és határvizsgálatot tartottak. Jászladány részéről Paróczay András deputátus. Szabó András bíró. Túri János. Kállay Mihály, Drávucz Gergely, Gara Istvány, Pomázy József és Szalóki Mihály tanácsbeliek képviselték a jász közösséget. Az „egyik Hármas határtól a másik hármas határig" - ez az Örkény, Mizse és Benét érintő hármas határt jelentette - összesen tizenegy „határhányást" emeltek. Jászberény urai megnyugodtak mivel Jászladány benei részét: „most és minden üdőre ell választottuk, úgy, hogy sem mi, sem maradékink akár mely szín, vagy praetectus alatt fel ne bontassanak vagy eők bontassák, hanem azokat szorgalmassan observalván minden esztendőben amennyire lehet s és az állandóságnak meg maradására jobban láttatik az határobiak fel hányattatásával meg újitassanak.'° Az egyezséget, még 1788 októberében és decemberében felülvizsgálták, a határokat újból megjelölték. 40 Ehhez már Bedekovich Lőrinc 1784-es térképét is fel tudták használni. A jászladányiak képviseletében 5 középkorú redemptus gazda és három fiatal béreslegény segédkezett a határjelek felállításában. Lényegében ez a két dátum, az 1776-os majd az 1788-as egyezségek megerősítése, jelenti Bene 18. századi önállóságát: azt az első lépést, amellyel a terület félig-meddig elismert státuszt kapott úgy a tulajdonosoktól, mint a szomszédos településektől. A pusztai állattartás A mozgatható határoknak és bizonytalan területiségnek jellemzői voltak az állandóan változó legeltetési viszonyok. A pusztai pásztorkodás egyik legfontosabb része, az állatok pusztára való lehajtásának előkészítése, és maga a lehajtás volt. Ebben a jászsági állattartás igen különbözött a nagykunságitól és a kiskunságitól, ahol a puszták közelsége meghatározta a pásztorkodás lényegét és milyenségét, illetve maga az a tény, hogy Jászladány és Jászberény saját SZML Protocollum, 9. Jászberény. 1773-1775. SZML Jászkun Kerület Nemesi Közgyűléseinek iratai, D. Capsa. X. Fase. 5. No. 29. 1776. Az 1788-as jelentés és bizonyságlevél teljes közlését lásd: Benedek - Kürti: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentuma. 162- 167. p. 57
