Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

hogy legeltetett. Ezért a város döntött, hogy Halász úr minden ott talált java „öszve törettessen." Azonban, a településekkel nem sikerült az egyezséget betartatni mivel 1788-ban Bene és Baracs határainak megújítására kellett az érdekelt feleknek újból összegyűlni. Baracs, Jászberény és Jászladány képviselői „ Gondolva kölcsönösen a felmerülő per kétséges kimenetelére a határjelek újjáemelése ügyében az említett Bene és Baracs között" eldöntötték, hogy megegyeznek a határokban." A fentiek alapján bizonyos, hogy a jász városoknak igen nehéz dolguk volt a kiskun puszták szomszédos településeivel. Bene határát illetően nem volt felhőtlen Jászladány és Jászberény kapcsolata sem. Nyilvánvaló, hogy az eleinte közösen használt benei puszta miatt Jászberény és Jászladány között már a kezdetektől fogva feszültségek mutatkoztak. Ez annak ellenére igaz, hogy a pusztai föld igen silány minőségű volt, s ezért csak inkább legeltetésre használták, de a legeltetési jog, az állatok nagy száma és a rendszertelen legeltetés csak tovább fokozta a kapcsolatok rendezésének nehézségeit. Ennek érdekében kellett a puszta pontos határait megállapítani és rögzíteni, amire 1767ben meg is született egy javaslat a két város vezetői között: 1. or. Bíró Juhász Fer. Úr proponálja, hogy tegnapi napon ládányi Bírák uraimék itt lévén, jelentették, hogy mivel a földek szűk volta miatt, tavasz vetést a benei pusztán szándékoznának tenni, azonban penig mint hogy Bene és Mizse puszták között választó határok nem volnának, hogy valami ízetlenség közöttünk ne essen, azt kívánják, hogy szomszédság lészen atyafiságossan azon két puszták között választó határokat egyenlő akarattal hánynánk, melyre ez a resolutio tétetett: Hogy mivel Bene elosztásában is sérelmet érzünk először új osztályt kívánunk tétetni Benéhen a jövő tavaszkor az után szolhmk Mizse és Benei puszták között fel állítandó határok iránt: A jó szomszédság, az „atyafiságos" kapcsolat azonban nem sokáig tartott. 1775ben a határokat a jászladányi és jászberényi bírák újból bejárták, az „azon egész pusztát ketté hasító és eleinte hányafatott hantolásokat vizsgálására s meg újításához kezdeni szándékozván, " mivel Jászberény szerint a ladányiak a saját maguk által állított határhalmokat vették alapul. Jászberény szerint a jászladányiak: „régi hantolasokhoz nem állván ez előtt magok által és hírünk nélkül bellyehb hányattatott hantokra mutogattak és így tovább mi részünkről SZML Protocollum. 8. Jászberény. 1770-1773. SZML Hiv. Tud. Jászberény város 431. 26. csomó. 1788. A teljes anyag közölve, Benedek - Kürti: 2004. 1788. okt. 29-i dokumentum. SZML Protocollum. 6. Jászberény, 1767. 56