Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
ADATTÁR - Cseh Géza: Kyau lovagrendi landkomtur 1714. évi jelentése a Jászkunságról / 263. o.
Megoldatlan kérdésnek számított az egyházi tized is, melyet a Hármas Kerület lakosai, kiváltképpen a református kunok, egyáltalán nem fizettek. Kyau jelentésében olvashatjuk, hogy az egri püspök, a papi szeminárium költségeire hivatkozva, követeli ezt a járandóságot. Itt ugyanis a Jászságból származó és pappá szenteiésük után oda visszakerülő fiatalok tanulnak, akiknek a képzéséhez Telekessy István püspök szerint a lakosságnak is hozzá kellene járulnia. A lovagrendi komtur a nagymesternek panaszt tesz az egri és a szolnoki vár parancsnokságára, mivel hetente fuvarozásra, gyalogmunkára és más szolgáltatásokra kényszerítik a jászkunokat, jóllehet ö már írásban ezek megszüntetésére szólította fel a várparancsnokokat. Kyau báró jelentésében mindvégig a Jászkunság eladásáról és az 1702. március 22-én megerősített adásvételi szerződésről olvashatunk. Erre ugyanis számos esetben visszatérően hivatkozik. A zálogbirtokká válás lehetőségét csak a Német Lovagrendnek a magyar országgyűlésen való részvételi és szavazati jogával kapcsolatosan említi meg. Ehhez a joghoz, mint írja, az adásvételi szerződés értelmében akkor is ragaszkodni kell, „ha a kerületek csupán zálogként maradnának meg a rend birtokában." Kyaunak ez a megállapítása a magyar rendek követelésére utal, amelyet végül a bécsi udvar is elfogadott, és az 1714-ben újra összehívott országgyűlésen törvény született a Jászkunságért kifizetett félmillió rajnai forint vételár visszafizetéséről a Német Lovagrend részére. Az erről szóló, 1715. évi 34. törvénycikk értelmében a Jászkunság három évre, amíg a királyi kincstár és a rendek ezt a pénzösszeget teljesen vissza nem fizetik, zálogbirtokká válik. A törvényt azonban hiába hozták meg, végre soha sem hajtották, és így a Hármas Kerület 1731 -ig a lovagrend, majd 1745-ig a Pesti Invalidus Ház kezében maradt. Kyau jelentésének elsősorban a Jászkunság gazdasági, demográfiai, egyházi és jogi viszonyainak komplex ismertetése kölcsönöz kiemelkedő értéket. A földrajzi adatok vonatkozásában azonban korántsem annyira teljes és megbízható, mint Pentz kamarai prefektus 1699-ben készült összeírásának szöveges leírása az egyes településekről, vagy Kageneck komtur 1703-ban készült naplója és egyéb feljegyzései a Jászkun Kerületben látottakról. A Pentzféle összeírással ellentétben Kyau feltűnően pontatlanul közli a helységek egymástól való távolságát. Kunhegyes és Túrkeve, Karcag és Kunmadaras, valamint a Tisza folyó és Karcag távolságát egyaránt két magyar mérföldre 12 taksálja, ami nyilvánvalóan téves becslés. A bejárás során valószínűleg nem jegyezhette fel a megtett távolságot, és csupán utólag, emlékezetből foglalta a jelentésbe. A népességszámra vonatkozó adatok is félreértésre adnak lehetőséget. Hol a helységben élő lakosokról (Inwohner), hol gazdákról (Wirte) olvashatunk. A régi magyar mérföld 11.3 km-nek felel meg. 276
