Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Cseh Géza: Kyau lovagrendi landkomtur 1714. évi jelentése a Jászkunságról / 263. o.

feljegyzést. Számuk további szaporodása alig remélhető, mivel az emberek elvándorolnak és újabbak erre a nagy területre nem költöznek be. Mind Jászberényben /Jaz Perin/, mind Árokszálláson /Arockszallas/ létesítettek sörházakat. Megépítésüket azonban egyrészt gátolja az építő- és tűzifa hiánya, amire nagy mennyiségben lenne szükség, és ez nagyon megdrágítja felállításukat. Másrészt viszont figyelembe kell venni, hogy itt a bor kevés és nem tartható el. A rossz bort a sör pótolhatná, amit egyébként ennek az országnak a lakossága nem sokra becsül, és ezért nem hoz elegendő hasznot. Nem beszélve arról, hogy a mocsaras talajon nem lehet pincéket építeni, és ennélfogva a sört sem lehet tárolni. Kyau a jelentés további részében saját elképzeléseit fogalmazza meg a Jászkunságból származó bevételek növeléséről. Mindenekelőtt a malmok, a Szent Györgytől Szent Mihály napjáig terjedő paraszti borkimérés a mészárszékek uradalmi kezelésbe vételét fontolgatja, de végül mégis elveti ezeket a lehetőségeket, mivel a törvények által biztosított jogok megszüntetése ellen „az alattvalók rettenetesen tiltakoznának.'" Ehelyett a lovagrend nagymesterének a puszták árendájának emelését javasolja, ami jelenleg az egész Jászkun Kerületben csupán 13.404 rajnai forintot tesz ki, ám a jövőben 16 ezer, majd 20 ezer, később pedig akár 30 ezer forintra lehetne növelni, és ez a Jászkunságért kifizetett vételár hat százaléka lenne. Indítványozza, hogy az árenda beszedése céljából hozzanak három zsidót a Jász Kerületbe, Jászberénybe, Apátiba és Árokszállásra egyet-egyet, akiknek évi 600 forint jövedelmet állapítanának meg. A komtur a nagymester figyelmét arra is felhívja, hogy a Magyar Kancelláriánál támogassa Jászapáti lakosságának kérelmét az évi harmadik országos vásár engedélyezése iránt, ugyanis a település bevételének növekedésével árendájának összegét is emelheti a Német Lovagrend. Kyau báró a jelentésben a puszták hasznosítására konkrét javaslatokat is tesz. Mint írja. Orczy István jászkun főkapitány segítségével Dorozsmát Szegedtől, Akasztót Koháry István generálistól és Kaskantyút „bizonyos győri nemes emberektőr* valószínűleg visszaszerzik majd, ám Vásárhely pusztáról, amelyet Leopold Schlick gróf, császári tábornok birtokol, a lovagrendnek le kell mondania, mivel azt semmiféle nyomásgyakorlással nem tudják megszerezni. Közbevetőlegesen megjegyzi, hogy az 1702-es adásvételi szerződésbe Vásárhely hibásan, mint puszta került be, noha a török időkben lakták, és ezért mezővárosnak minősül. Kyau szerint a pusztákat ménesek tartására és állattenyésztésre érdemes használni, mert így nagyobb bérleti díjat követelhetnek értük. A pusztákon majorságok létesítését nem ajánlja, ugyanis a török által megszállt vármegyékben az alattvalók robotot nem teljesítettek, és most sem lehet megkövetelni tőlük, amíg azt a pozsonyi országgyűlés vissza nem állítja. A robot erőszakos kikényszerítését a leghatározottabban ellenzi, mivel annak ellenértékét az árenda összegébe már egyszer beszámították, és „az alattvalókat kétszeresen semmiképpen ne terheljék." 275