Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye géperejű hajózásának történetéhez / 95. o.
így az Első Tiszagőzhajózási Társulat kénytelen volt működését beszüntetni és a „Debrecen" gőzöst a DGT-nek 1850-ben eladni. 8 Az Osztrák-Magyar Monarchián belül a XIX. század utolsó harmadában az önálló magyar gazdaság és a hozzá kapcsolódó közlekedés már lépést tartott a birodalom fejlődési ütemével. Mindenekelőtt az 1846 óta óriási iramban épülő vaspályák hálózata fejlődött fokozatosan, majd a vasúttársaságok sokszínű palettája után létrehozták az egységes nemzeti vállalatot, a Magyar Államvasutakat (MÁV). A vasutakat a közúti közlekedés rendszabályozása követte 1890-ben, amikor az I. törvénycikkel szabályozták a közutak építését és fenntartását. Ezután a magyar hajózás került sorra. Baross Gábor miniszter a MÁV keretében már 1888-ban hajózási üzemet létesített, bár ez átmeneti megoldásnak tűnt. Azzal a szándékkal alakult, hogy a MÁV személy- és áruszállítási forgalmát kiegészítse vízi közlekedéssel, amíg egy nagy nemzeti hajózási társaság nem jön létre. Az új vállalatot létrehozó törvény nem sokáig váratott magára. Az 1891. évi XXXVI. Tvc. létrehozta a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságot (MFTR). Megalakulása után a MFTR átvette a MÁV személy- és teherszállító hajóparkját és folytatta annak járatait a Dunán, a Tiszán és a Dráván. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium már 1885-ben kiadta 39507. számú rendeletét a vontató utak és a szabad kikötők tárgyában. A megyében ez alapján Tiszaderzs, Tisza-Abád, Tiszabura, Tiszasüly, Tiszaroff, Kőtelek, Tiszabő, Nagykörű, Fegyvernek, Törökszentmiklós, Besenyszög, Tiszapüspöki, Szajol, Szolnok, Rákóczifalva, Tiszavárkony, Vezseny, Tiszaföldvár, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas határában jelöltek ki szabad kikötőt. A kikötőkhöz vezető utak azonban katasztrofális állapotban voltak, pedig már 1871-ben Baldácsy Antal báró tervezetet dolgozott ki az Alföld úthálózatának kiépítésére. Az építőanyagot a Mátra vidéki kőbányából vízi úton tervezte a legközelebbi kikötőig szállítani. Ennek alapján lehetett a megye területére eső úthálózat kiinduló pontja Tiszafüred, Tiszabura, Tiszabő, Sárszög és Tiszaug. A Mátraszomolyai kőbányából elindult szállítás vízi állomásai Tiszafüred, Tiszabura és Tiszabő. A másik kikötőhálózat a Matramarkazi kőbányára támaszkodott, a vízi út kikötői Sárszög és Tiszaug lettek volna. Baldácsy nagy gonddal és számításokkal kidolgozott tervezete nem valósult meg, az olcsó vízi utakra tervezett kőszállítási elképzelése és a kikötőktől JANKÓ Béla : A tiszai hajózás rövid története . In.: Közlekedési Közlöny .1960. 13.SZ. 208-209. 98
