Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.

idejüknek nagyrészét, hanem, jobbik esetben elállottak a bérléstől, rosszabbik esetben egyszerűen eltűntek. Nyilvánvaló, hogy a máshol lakó csárdabérlők az egyre komolyabb feltételekkel kötött szerződéseknek sem igen tudtak megfelelni. Tovább fokozta a város és a bérlők megromlott viszonyát a csárdások személyisége és kétes viselkedése, amely már az első években problémát okozott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a legtöbb utazónak nem volt jó véleménye a csárdák állapotáról. Ismerjük Teleki Domokos leírását 1794. májusából az alföldi állapotokról: „Ócsárol nagy pusztaságon keresztül, mely szinte nyolc órákig tartott, Nagykőrösre érkeztem ... Kőrösről elmenvén jöttem Kecskemétre, mely is Kőröshöz egy mérföld. Itt a városon kivűl lévő vendégfogadóba szállottunk, amely is a városba benn lévő fogadónál alkalmatosabb"'.

58 Az alföldi pusztai csárdákról a nemes utazónak nincs jó véleménye: „A helységek egymástól igen messze esnek, és némely stációk három, sőt négy mérföldnyire vágynak egymástól, kik között az ember a nagy pusztákon egy-egy rossz fogadónál vagy csárdánál egyebet sem talár.

59 A Jászkun Kerületnek már a kezdetektől fogva problémát jelentettek a pusztai csárdákban eluralkodó áldatlan állapotok. Fodor Ferenc közöl egy 1754-es kerületi szabályrendeletet, amelyben intézkedni próbálnak a csárdák törvénytelenségeiről: „A pusztai csárdások a civakodások megelőzése végett cimbalmosokat és egyéb muzsikusokat tánc kedvéért semmi szín alatt se tűrjenek meg csárdájukban a legszigorúbb büntetés alatt".

60 A Kiskunságban létesített csárdák messze estek Jászberénytől, ezért a törvénytelenségek soráról kapunk értesítést a történeti dokumentumokból. 1748-ból ismeretes a mizsei csárdásné pere, melyet Jászberényben folytattak le és a teljes tanúkihallgatás anyagát továbbították Almási János jászkun főkapitánynak. Több szemtanút vallattak ki arra nézve „hogy a mizsei pusztán a felső csárdában lévő csárdásné kurva volna".

61 A csárdát egy bizonyos Kis Gergely árendálta, aki természetesen tagadta a vádakat felesége TELEKID., 1993.61-62. p. Ibid. 70. FODOR F. 1942. 280. p. SZMLHiv. Tud, 11. cs. 26. sz., 1748. 58 59 60 61 72