Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.

erkölcsi viselkedésével kapcsolatban.

62 Az 55 éves jászberényi tanácsos, Konschek János is vallott a csárdásnéval kapcsolatos vádakról, de ő az egyedüli, aki a csárdásnéra nézve nem tett igazán terhelő tanúvallomást, amikor így beszélt: „Éjszaka azon házhoz ment de senkit nála nem talála, hogy pedig azon asszony tréfás beszédű és mindenkor jókedvű volna gyakorta kötelessége szerint, ott megfordulván tapasztalta, de soha semmi vétket és olyat még csak jelekbal sem tapasztalt sem látott. "

63 A többi tanú már nem volt ennyire a csárdásné pártján. A 42 éves Koncsek Pál szenátor már tűzről és ivászatról számol be, amikor észrevette, hogy az egyik vádlott, egy bizonyos Pálinkás Mihály, a csárda ablakán mászott ki és utána borozgattak. Egy másik tanú a kurvaság mellett már lopásról is beszámolt: „Azt tapasztalta, hogy a fátensnek akkori csősz társát egy pint borér arra vette, hogy mezítelen vetkőzvén az házban tánczoltatta, azt pedig négyszer tapasztalta, sőt az szerszámát is megfogta, a kannát hordozta, vallja azt is a fátens hogy egyszer Pálinkás Mihályt pirongatván ezen cselekedeteiről, maga Pálinkás dicsekedte, hogy már esztendeje hogy legelőszőr Kőrösön a vásárba a sátraknál ösmerkedett meg véle, s azóta mindenkor confidens véle, és éli őtet. Tapasztalta aztán, hogy Pálinkás Mihály sokszor úgy megverte azon asszonyt, hogy a testén a kék helyek meglátszottak, azt pedig azért, hogy mások is közösködtek véle. Tapasztalta azt is, hogy az utasoktúl hol fejszét, hol más portékát ellopott, azután még utas embereket zaklattak érette. Nevezett szerént a Szentesi bírák lovairúl a pokróczot egykor, hogy el lopta azt is tuggya, mert azután a fátens a komorában az hordó alatt akadott azon pokróczra. Másszor valamely .... székeresektül egy fejszét hogy el lopott bizonyosan tudgya mellyért a midőn pirongatta volna, azt mondotta, hogy ott felejtették. A fátens pedig szemivel látta, hogy az oldalrúl le metszette. Amelett vallja azt is a fátens, hogy oly esküvéssel és káromkodásokkal szokott élni, hogy akár mely tábori katona felül nem haladgya. Tapasztalta azt is, hogy az ura vagy is férje azon asszonynak midőn hozzája ment ott meg sem maradhatott, mert az házbúi kikergették, úgy hogy éjszakának A nők viselkedésével kapcsolatos történeti anyagok igen egyoldalúan, de inkább erkölcstelennek ítélték meg a nők jelenlétét. Egy 1783-as kiskunhalasi dokumentumban így szabályozzák a pásztorok viseletét: "Kurta és tsipkés inget ne visellyenek, mert a' tsak könnyesség, és a csárdában levő rossz életű asszonyoknak tsalogató mesterségük". Lásd NAGY CZIROK L. 1959. 78. p. SZMLHiv. Tud., 11. cs. 26. sz., 1748. 73