Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.

KÜRTI LÁSZLÓ JÁSZBERÉNY CSÁRDÁI ADATOK A PUSZTAI CSÁRDÁK 18. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ I. A csárdák történeti kutatása Az alföldi csárdák kialakulásáról, működéséről és hanyatlásáról kevés feltáró, elemző munka született.

1 Ez azért is feltűnő, mert a csárdák mintegy kétszáz éven keresztül szinte behálózták az Alföldet, meghatározva annak egyik sajátosságát.

2 A csárdák történeti kutatását fontossá teszi, hogy a vállalkozás és kereskedés egyik korai formájával van dolgunk és a téma a betyárromantikán túl - kapcsolódik a vendéglátás történetéhez.

3 A jelen tanulmány azt a célt szolgálja, hogy az Alföld egy kevéssé ismert részének, a Felső-Kiskunságnak és a Jászságnak egy sajátságos kapcsolatát tárja fel, a csárdák történelmének bemutatásával. Ami az anyag egyediségét adja, az az, hogy a Jászberény által létrehozott Földeáki, Mizsei és Lajosi csárdák - a jelenlegi Lajosmizse területén - egy értékes településtörténeti kuriózumot rejtenek. A Földeáki, vagy Feldeáki (néha Füldeáki is) csárda és a körülötte kialakult gazdasági, lakó és egyházi épületek adták a mai város, Lajosmizse magját. A Felső-Kiskunságban lévő pusztai csárdák 18. századi történelme tehát a mai település és a valamikori tulajdonos-város, Jászberény kapcsolatának történelme is egyben.

4 A kocsmák és fogadók történelméről BALLÁ Károly könyve még mindig klasszikusnak számít, lásd: BALLÁ K. 1927. A tiszántúli területek, főleg u Nagykunság, Sárrét és Hortobágy vidéke rendelkezik alaposabb történeti-néprajzi irodalommal a csárdák múltjával kapcsolatban lásd: BALÁZS L. 1967. 268-271., BELLON, T., 1973. 127-136., BARNA, G. 1979. 231-235., GYÖRFFY I. 1943., SZŰCS S., 1971. NAGY CZIROKL., 1985, VESZELKÁNÉ G. E. 1981. Lajosmizse múltjával kapcsolatos első kutatási eredményeket lásd KÜRTI L., 2002, a, b. KÜRTI L. - HAJDRIK, S. 2001. 49