Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.

II. Jászberény csárdaépítése Jászberény modernkori pusztaszerzése és egyben a csárdák történelme az 1745-ös redempcióhoz kötődik. A Kiskunságban elterülő Lajos, Mizse, és fél-Bene puszták megszerzésével Jászberény jelentős területeket váltott meg. Az Alsó-puszták megszerzésének és birtoklásának egyik látható jele a város által felállított csőszház s csárda épülete volt, amelyek hírül adták az új tulajdonos jelenlétét a gazdátlan pusztákon. A csárdákból minden pusztán állított a város egyet. Jaszladány Benén létesített csárdát, Jászberény az Alsó-pusztákon Mizsén a Fehér tó (Szék tó) mellett építtette az egyik csárdáját. Ez utóbbit egyszerűen mizsei, de néha „széktói," vagy egyszerűen csak „felső csárdának" említik az iratok. Lajos pusztán pedig kettőt is állított: egyet a Csontos határon, Kecskemét szomszédságában; a másikat, pedig Feldeákon (Földiák, Füldeák), azaz a mai Lajosmizse kellős közepén.

5 Az előbbit kis-lajosi kocsmának, vagy csárdának, az utóbbit nagy-lajosi csárdának, később vendégfogadónak hívtak. A levéltári kutatás során azonban nyilvánvalóvá vált egy fontos dolog: az első csárdák már a redempciót megelőző évben is állottak. Egy 1744. július elején bejegyzett jászberényi tanácsi jegyzőkönyvben már azt olvassuk, hogy „Habos Szabó Gergely lajosi csárdásnak meg nem engedtetik a csárdának Mizsey és Lajosi pusztákon való építése, az N. Sipos Páll úr marhájok járását Budai út mellet, és Csontos határnál lévő két csárdákon kivűl."

6 Az bizonyos, hogy ez a csárda nem lehetett más mint, kurtakocsma, azaz az akkor még „lopott kocsma"-ként ismert intézmény, tehát nem volt hivatalos. A középkori települések történetével foglalkozó történeti irodalom szinte elenyésző. Első ilyen tudományos feldolgozás most van szerkesztés alatt. BENEDEK Gy. KÜRTI L. kiadás alatt. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jászberény [város] Protocollum, Jász-Berény, 1744, 3. köt. 5. old. (Továbbiakban: Protocollum) 50