Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - BENEDEK GYULA: A Nagykunság 1577. évi összeírása a 16. század másik két összeírásának tükrében / 279. o.

Mindhárom összeírás azonos abban, hogy 1548-1596 között készült, amikor az egész térségben folyamatos népességfogyás zajlott, amely a tizenötéves háború /1592-1606/ kezdetére érte el a kritikus szintet,

6 majd a háború alatt több helyen teljes elnéptelenedéshez vezetett. Az összeírások egyik gerincét képezi a családfők név és szám szerinti felsorolása, valamint a tényleges adó-, illetve várható adóösszeírás. Ugyanakkor mindhárom helyszíni nyomozással készült. Miután időben közel esnek egymáshoz - mindhárom egy emberöltőn belüli - alkalmasak arra, hogy például fel lehessen mérni a családfők /a lakosság/ fogyásának tendenciáját, az elvándorlás mértékét, a személyi- és a nemzetiségi folytonosság állapotát. Nem utolsósorban kapaszkodókat biztosítanak ahhoz, hogy az Ágoston Gábor által megadott 1591-92-dik évi időpontot kétségbe tudjuk vonni.

7 5.sz. jelzet folytatása: Burkoltan maga Ágoston Gábor is kifejezi kétségét, amikor így ír: "Az összeírás elején lévő kánunname /törvényszöveg/ a Hidzsra szerinti 1000-ik esztendőben kelt, ami a keresztény időszámításunk szerint 1591. X. 19-től tartott 1592. X. 7-ig. Maga a defter elképzelhető, hogy jóval későbbi másolat, mivel azon IV. Mehmed szultán /1648-1686/ díszes kézjegye, azaz tugrája szerepel" /Zounuk évkönyv 3. szám. 1988. 222. oldal 4. lábjegyzet és 223. oldal./ Ezalatt az értendő, hogy már voltak elhagyott települések is. a többiekben pedig felére, negyedére csökkent a lakosság száma, majd 1592 után - a tizenötéves háború kezdetével - ezek nagy része is elfutott főleg Szabolcs. Borsod és Bihar vármegyékbe. Ennek érdekében külön vizsgálatot folytattunk kormeghatározó adatok felkutatására, az 1591-1592-re keltezett iratban. Egyetlen kapaszkodónak Sevszuhár /Sasvár/ szolnoki török szandzsákbég személye tűnt. akinek a neve birtokosként többször előfordult az 1591-92. évi összeírásban. /Zounuk 3. sz. 268. p. és Zounuk 4. szám 253., 258. p./, ugyanúgy az 1571. évi összeírásban is. /Dr. Györffy Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez. Szolnok, 1956. Reprint. 20. p./ Amennyiben azonban hinni lehet több nyomtatott forrásban már megjelent információnak, úgy Sevszuhár bég 1591-ben már nem is élt. Tóth Sándor szerint pl. 1587-ben öngyilkos lett Konstantinápolyban, mint boszniai beglerbég /Tóth Sándor: Vázlatok Törökszentmiklós múltjából. 1957. 45-46. p./. Thallóczy - Krcsmár - Szegfű pedig egy 1589. május 21-én keltezett levélben már halottként beszél Sevszuhárról, "aki Bosznia beglerbégje lett és mint ilyen halt meg." /Török-magyar oklevéltár 15331789. Bp. 1914. 116-117. p. Mindezeket cáfolja Pá Iffy Géza. aki szerint Sevszuhár 1587 augusztusában is szigetvári bég. /A tizenhatodik század története. Bp. 2000. 45. p. Magyar századok sorozat/ Miután az ellentmondásokat nem tudtuk feloldani, bizonytalanná vált Sevszuhár kormeghatározó szerepe, így további kutatásra van szükség. Mindazonáltal az a véleményünk, hogy az irat a legnagyobb valószínűség szerint 1579-1586 között keletkezhetett, de elképzelhető egy 1571 és 1577 közötti időpont is. 280