Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - BENEDEK GYULA: A Nagykunság 1577. évi összeírása a 16. század másik két összeírásának tükrében / 279. o.

Egész tanulmányunk viszonyítási alapjául a szepesi kamara 1577-ben készített, majd 1578-ban és 1579-ben némileg kiegészített összeírását

8 jelöltük meg, mert: a leghitelesebb, jelenleg az egyetlen magyar kezdeményezésű összeírás, a lakosság kikérdezése alapján készült, mentes a törökből való fordítási hibáktól, formabontó módon egy iratban rögzíti településenkénti bontásban, adónemenként - úgy a magyar, mint a török fél számára teljesítendő terheket,

9 a névanyaga a legjobb, bemutatja a pusztulás pillanatnyi állapotát, az irat végén pedig minden más forrásnál pontosabban és részletesebben összefoglalja a jászkunok adózásának rendjét. Mindezek miatt a leghitelesebb, egyben a legbecsesebb történeti forrása a Nagykunságnak.

I0 Végül néhány szót arról, hogy mi indokolja az 1577-dik évi összeírás újbóli és újszerű közlését? Az újbóli közléssel kisebb pontosításokat kívántunk tenni a korábban közölt szövegben, egy-két dolognak pedig az eltérő interpretációjára akartunk lehetőséget teremteni. Nem utolsósorban - a jobb kitekintés érdekében - fontosnak tartottuk a lábjegyzetekkel való ellátást. Az újszerű közléssel pedig - ami abban ölt testet, hogy az 1577-dik évi összeírás teljes szövegébe beillesztettük az 1571-dik és 1591-92-dik évi azonos személyneveket - a személyi folytonosságot kívántuk érzékelhetőbbé tenni." 10 A véleményünk szerint igenis összeírásról van szó és nem úrbéri szerződésről, amint az eredeti latin nyelvű cím sugallja, a kiegészítések pedig néhány, két-három szavas utólagos bejegyzések. Ilyen tekintetben a forrás kuriózum, amelyből különösen kitetszik, hogy a török hódoltság alatt milyen hatalmas terhet kellett viselni a Közép-Alföldön lakóknak. Ez különösen igaz annak tudatában, hogy az 1600-as évekből egyetlen összeírást sem ismerünk a Nagykunságról. A személyi folytonosság egyúttal a nemzetségi folytonosságot is bizonyítja. A nemzetségi folytonosság azonban ennél bővebb volt, a bővebb vizsgálat azonban túlnőtt volna az írás keretein. 281