Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye géperejű hajózásának történetéhez / 95. o.

több mint 300-an érkeztek. Csongrádról visszaindult a hajó, Szolnoknál már az esti fényeknél szálltak ki az utasok. Rövid idő után ismét felzúgott a gőzgép és a hajó vitte tovább utasait Tiszabura irányába. A MAHART a vasárnapi közlekedésre a „Tahi" nevű gőzöst, a hétköznapira az „Ercsit" osztotta be. A hajójárat megindulása után októberben Tiszaug is kérelemmel fordult a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumhoz, hogy a községben létesítsenek hajóállomást.

23 Az 1960-as évek közepére már nem volt gazdaságos a tiszai személyhajózás. A motorizáció rohamos mértékben terjedt, az addig elzárt kis településeket az autóbusz bekapcsolta a közlekedés vérkeringésébe. Gyorsabbak voltak a hajónál, ez pedig egyre fontosabb tényezőként jelentkezett. 1966. március 4-én Szolnokon a városi tanács épületében megbeszélésre gyűltek össze a MAHART, Csongrád megye, Szolnok város, Nagyrév, Tiszavárkony és Vezseny megbízottai. A hajózási vállalat képviselői drámai bejelentést tettek. A Szolnok-Csongrád viszonylatban közlekedő járatra 1965-ben 532.051 forintot költöttek, míg a bevétel csupán 42 ezer forint volt. A mutatkozó veszteség több mint 490 ezer forint. A MAHART képviselői bejelentették, az érintett állomások hajóforgalmát csak abban az esetben tudják továbbra is biztosítani, ha az érdekelt tanácsok a veszteséget anyagi hozzájárulással csökkentik. Ezt a segítséget a hajóállomások, pontonok, kiszolgáló személyzet költségéhez kérték. A hajózási vállalat álláspontja alátámasztására még előadta, hogy évek óta a forgalom 10-15 %-os csökkenése figyelhető meg. Elhangzott, hogy számolnak a járatok végleges megszüntetésével is. A tanácsok képviselőii egységesen a járatok fenntartása mellett kardoskodtak. A vasúti és közúti szállítás leterhelését enyhíti a vízi szállítás.

24 A tanácskozás valóban meghúzta a vészharangot a tiszai személyszállítás felett. A Szolnoktól Szegedig tartó járatokat ugyanis a MAHART rövidesen megszüntette. A 200 utas szállítására alkalmas „Délibábot" 1966-ban felújították, kényelmesebb, korszerűbb kabinokat alakítottak ki benne. Ezután a hajónak saját konyhája, éléskamrája, jégládája lett. A motoros továbbra is nagy igénybevételnek volt kitéve. Mindennap hajnali fél háromtól este nyolc óráig, 3 óra szolnoki tartózkodás kivételével, állandóan úton volt, TiszaburaSzolnok-Vezseny közt, 10 községet érintve.

25 SZML. SZMT. VB. É.K.V. O. 29035/1957. sz. SZML. SZMT. VB. É.K.V. O. 26992/1966. sz. LAKATOS Károly: Hajósélet a Tiszán. In.: Jászkunság. 1967. 4. sz. 181-186. p. 109