Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája / 9. o.

gazdálkodási autonómiája volt. Különbségek az autonómia megvalósításában, a tulajdonnal élés mikéntjében voltak. A Jászkun Kerület települései szabadon gazdálkodhattak a királyi kisebb haszonvételekkel, a megváltott, de közcélra fordított földön majorsági gazdálkodást folytathattak és gazdálkodhattak azokkal a jövedelmekkel, amelyeket a lakosságtól beszedtek. A Jászkun Kerület éppúgy, mint a szabad királyi városok szabadon dönthetett jövedelmeiről. A szabad királyi városoktól és a többi kiváltságolt kerülettől, törvényhatóságtól a számadási mód és a számonkérő hatóság mássága különböztette meg. A szabad királyi városoknak évente a Magyar Királyi Udvari Kancelláriával kellett számadásaikat jóváhagyatni, a szászok és székelyek évi költségvetésének ellenőrzését az erdélyi főkormányszék végezte. A Jászkun Kerületben a jóváhagyás több lépcsőben történt, a generális számvevő hivatal vizsgálata alapján a generális congregatio hagyta jóvá az egyes települések számadásait. Az egész Jászkun Kerület számadását pedig a nádori kancelláriára terjesztették, s felmentést a nádortól illetve a helytartótanácstól kaptak. A közjövedelmek felhasználására az adott település tanácsa, nagyobb tételek esetén a generális közgyűlés, megnevezett esetekben a nádor, illetve a nádori főkapitány adott engedélyt. Mindehhez kialakították a gazdasági és pénzügyi igazgatás egyre összetettebb és költségesebb hivatali szervezetét és az idők során változó helyi szabályozásukat. Az 1745. évi kiváltságlevél nem tesz külön említést a gazdálkodás mikéntjéről, autonómiájáról. Nem tartalmazza az adózási rendszer részletes szabályozását sem. Felsorolja az állam számára kiszabott terheket, amelyek között a megváltás kifizetésén túl, kiköti a hadiadó és a nádori cenzus fizetését, a királyi szolgálatok teljesítését és az országos nemesi felkelésben való részvételt. Nem tesz említést a háziadóról, sem a helyhatósági jogon kivethető taksákról, sőt a beneficiumokról sem. Mindezekre az 1751-ben kiadott Királyi Resolutio ad szabályozást. A Rendtartás XIV. articulusa szól az adókivetési jogról, "az esztendőnkint fizettetni szokott, mind adóbeli, mind a kerületeket közönségesen, vagy különösen illető honfi terhek igaz és egyenlő mértékkel vettetnek ki, és rendes időben fizettetnek be." A paragrafus a főkapitány és a kerületi kapitányok hatáskörébe adja a proportiot, azaz az adó helységekre és egyénekre való elosztását. A jogot a generális közgyűlés gyakorolta. Ugyanez a paragrafus megengedi, hogy az önkormányzat költségeit a lakosságra kivessék, egyetlen feltételt szab, hogy "az adószedői cassa pedig a honi cassával egybe ne zavartassék." Azaz az állami adó külön kezelését írja elő. 10