Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Elek György: Adalékok Karcag város népesedésének és egészségügyének történetéhez II. 1800-1849. / 39. o.

Öngyilkosságok A legtragikusabb halálnemnek az öngyilkosságot tekinthetjük. A maga élete ellen forduló ember a 18. században még ritkaság, kutatásaink során az említett évszázadban talán egyszer sem találkoztunk ilyen halálokkal. Az öngyilkosságok terjedésének kora a 19. század. A Magyarország története (1790-1848) 5/1. kötetében Vörös Károly írt a magyarországi társadalomról, 83 ezen belül a népesség kérdésének problémáiról. Az öngyilkosságokról a következőket olvashatjuk: "És ha az öngyilkosságok számát tekintve, Magyarország a birodalomban még aránylag előnyös helyen állt is, az 1840-es évek végén ... András már felfigyel az öngyilkosságok növekvő számára. Jellemző, hogy 1843-1846 között, három év alatt Budán 13, Pesten már 45 öngyilkosságot anyakönyveztek, sőt 10 év alatt nyolcan dobták el életüket a nagyvárosi problémáktól egészen érintetlen Karcagon is..." Ez tény és való, 1810-1849 között 23 öngyilkosság történt a városban. A magukra kezet emelők közül 13-an az 1829-1840 közötti időszakban lettek öngyilkosok. Az említett időszak, mint már láttuk, a város legrosszabb évtizedei közé tartozott, s a korabeli karcagi ember joggal érezhetett mögötte "apokoliptikus élményt". Az élők maguk sem értették az élet elleni eseményt, gyakran találkozunk az "elmeháborodás"-sal, mint indokkal. Erre utal az első öngyilkossági bejegyzés, amely szerint "Kováts Mihály (38 éves) elme háborodásban magát meg ölte", vagy 1817 nyaráról az a bejegyzés, amely szerint az öngyilkos, 14 éves fiút "hazajövelve a' kamarába fel akasztva 's halva találták, nem tudatik nem játékból-é?', vagy hogy tselekedhette - vagy megháborodásból" A vizsgált időszakban történt 22 öngyilkosságból 11 esett a legkritikusabb 18301840-es évtizedre, az áldozatok két kivétellel mind férfiak. Érdemes összevetni az anyakönyvek alapján végzett számításainkat a korabeii népességösszeírásokkal. Magyarország története 5/1. köt. 1790-1848. Bp. 1983. 484. p. 84 BAGI Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redemptiótól a polgári forradalomig 17451848.-Szolnok, 1995. 266. p. 78