Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.

jószágok bekötése mégis szükséges volt. A rossz feltételeket jelentő épületek használata az állatállomány erő- és egészségi állapotára kedvezőtlenül hatott. A korabeli állatorvosi jelentések

66 rendszeresen említést tettek arról, hogy a különböző betegségek kialakulásában szerepe volt az istállók, ólak állapotának. A jószágtartás nehézségeiben az elhelyezési gondok mellett különös jelentősége volt a takarmány-ellátási helyzet alakulásának. A gyors kollektivizálást követően nemcsak az egyes gazdaságok, de a városok egésze is elvesztette takarmány önellátó jellegét. Kisebb-nagyobb mértékű hiány az első gazdasági évtől mutatkozott, tartósan kritikussá azonban az állatállomány gyorsütemű felfejlesztése következtében vált a helyzet. A közös állatok számának 1951-52ben bekövetkezett rohamos növekedésével ugyanis a szövetkezeti takarmánykészletek bővülése nem tartott lépést, a legeltetési lehetőségek pedig éppen abban az időben szűkültek erőteljesen, elsősorban a gabona- rizs- és egyes ipari növények területének bővítése érdekében végrehajtott legelőfeltörések miatt. 1952-ben katasztrofális takarmányhiány mutatkozott, s bár ez nem ismétlődött meg, kevés kivételtől eltekintve a készletek még a következő években is szűkösek maradtak,

67 aminek következtében a minőségi követelmények háttérbe szorultak. Ennek viszont az állatok erő- és egészségi állapotára, valamint termőképességére káros hatásai voltak. A korabeli állatorvosi jelentések sorozatosan jelölték meg a betegségek okaként a rossz takarmányozást. Az elhelyezési, takarmányozási és gondozási feltételek hiányosságaival az állományfejlesztési és hozamnövelési feladatok meghatározásánál az ötvenes években nem számoltak eléggé. A kötelezően előírt tervmutatók teljesítése érdekében tett erőfeszítések ugyan hoztak részleges és többnyire átmeneti eredményeket, de a jószágállomány minőségi összetételére és az elhullási arányszámok alakulására kedvezőtlenül hatottak. Pl. Kisújszálláson az 1951. évi szaporulatnak szarvasmarhából 7, sertésből 33, baromfiból 53%-át nem tudták a tsz-ek felnevelni.

68 Több esetben számoltak be a dokumentumok a sertések, sőt szarvasmarhák százszámra, baromfiak ezres vagy tízezres tételben - elsősorban növendékjószágok körében - történt pusztulásáról. A túrkevei Vörös Csillag tszUo. 657-1/1954. URBÁNL. 1988. 169-171. p. SZML MTVB Mg. Oszt. 65-3-9/1952. 167 66 67 68