Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.

ökoszisztémák voltak, amelyekben sem a felhasznált anyagok sem a hulladékok túlnyomó része nem volt környezetidegen, toxikus és - számottevő mértékben a tágas belterületi portáknak és a tanyáknak köszönhetően - a hulladékok nem koncentrálódtak olyan mértékben, hogy elbomlásuk a biológiai egyensúlyt veszélyeztette volna. A paraszti háztartás energiaszerkezetében is a helyi anyagok, főként a fa és a mezőgazdasági hulladékok domináltak. (A korábbi évszázadokban a tüzelőanyagként is oly jelentős nád szerepe az ármentesítések nyomán a XX. századra háttérbe szorult.) Megemlíthető még a szárított trágya tüzelésre való felhasználása is, amiről Túrkeve és Karcag esetében van adatunk.

29 Gazdasági és társadalmi szerepükön túl ökológiai szempontból is jelentőséggel bírtak a tanyák, amelyek a környezetterhelés szétterítését jelentették mind a lakosság, mind az állatállomány tekintetében. Ez jelentős tényező a közművekkel igen gyengén ellátott településeken.

30 A tanyáknak - elsősorban faállományuk révén - mikroklíma formáló hatásuk is volt, ami a Nagykunságban kevésbé érvényesült, mint az Alföld más területein. A XIX. század végi nagy tanyásodási hullám ugyanis itt nem járt együtt számottevő fásítással, a határt még "sivár pusztaság"-ként jellemezték, a réti tanyák körül "csak a nagy kopárság volt*\ ahol "egy-két csenevész fa vetett némi árnyékot."

31 A XX. század elejétől kezdett változni a táj képe és a két világháború közötti tanyafásítások, facsoport és út menti fasor telepítések számottevően javították a helyzetet, "a fás tanyák azonban nem váltak jellemzőkké a vidékre."

32 A II. világháború előtti fél évszázad összességében nem hozott alapvető változást az ármentesítésekkel és ä XIX. század végi tanyásodással kialakult helyzeten. Erdei Ferencnek a harmincas években megfogalmazott jellemzése szerint a nagykun városok "a kultúra alá került puszta" városai, amelyek "eredeti jellegük megőrzése mellett városi szintre emelték a tájat, amely körülöttük SZABADFALVI József: A magyar Alföld ősi tüzelőanyagai. In: Ethnographia, 1991/3-4. 313., 320. és 327. p. "Egyedül a villany az, amely minden mezővárosban a szükséges mértékben megvan, az összes többi közművek kiépítéséről még ezután kell gondoskodni." ERDEI F. 1974. 126. POROSZI S. 1991. 63. p. és BELLON T. 1979. 162.p. OROSZIS. 1991.63.és54.p. 156