Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.

elterül", de mégis "a város és a határ képe még jobban hasonlít a régi puszta arculatához, mint a többi, belterjesebb termelésű városoké"

33 A környezetalakításban a XX. század húszas-harmincas éveiben érvényesülő kedvező folyamatok a II. világháború idején megszakadtak, sőt a hadszíntérré válás nyomán jelentős környezetrombolás következett be. A harci cselekmények során történt vegyi anyag és olajszennyezés mellett a hadieszközök által okozott talajszerkezet romlás, továbbá a tüzelőanyag-hiány miatt bekövetkezett fairtások lényegesen rontották a helyzetet, amit tovább súlyosbított a nagymértékű állatveszteség

34 következtében mutatkozó szerves trágyahiány. A negyvenes évek második felében - bár az állatállomány nagymértékű háborús veszteségei következtében előbb a géphasználat, majd 1947-től a műtrágya alkalmazása is bővült - a gazdálkodás rendszerében alapvető változás nem történt. A táj képének új eleme ez idő tájt a rizstelepek megjelenése volt. A rizstermelés a negyvenes évek első felében indult meg ebben a térségben, nagyarányúvá viszont csak az első hároméves terv időszakában (1947-49) vált. A szikes legelőkön létesített rizstelepek kezdetben környezetkárosító hatást még nem gyakoroltak, az elszikesedést gyorsító és gyomosodást elősegítő következményeik csak később - főként a technológiai fegyelem be nem tartásával összefüggésben - jelentkeztek. Tervek a gazdálkodási rendszer és a természeti környezet átalakítására A negyvenes évek végén a mezőgazdaság egész üzemi és termelési rendszerének radikális megváltoztatása került napirendre, ami azzal a következménnyel járt, hogy a gazdálkodási feltételek javítását célzó tervekben lényeges változások következtek be. A természeti környezethez való viszony szempontjából ez részben azt jelentette, hogy az alkalmazkodással szemben előtérbe került az átalakítási szándék, másrészt azt, hogy a két világháború közötti fejlesztés folytatását jelentő - alapvetően a fásításra, öntözésre és talajjavításra irányuló - törekvések mellé, sőt egyre inkább azok elé helyezték a ERDEI F. 1974. 105. p. A négy városban a lovaknak alig több mint 25%-a maradt meg, a sertéseknek pedig 15%-a sem. A szarvasmarha-állománynak Túrkevén mintegy kétharmadát vesztették el a gazdaságok, Mezőtúron több mint kilenctizedét. Egy 1948. március 12.-i jelentés szerint Karcagon a háború alatt az állatállomány kb. 75%-a pusztult el. SOMLYAI Magda: Történelemformáló hétköznapok Jász-Nagykun-Sszolnok vármegyében. Szolnok, 1981. 70. p. és SZML. Gazdasági Felügyelőség ir. 949/1948. 157