Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.

A húszas években a környezetformálásban a Nagykunság területén is a legjelentősebb tényező az országos érdekeknek megfelelően központilag vezérelt fásítás volt. Az 1923-ban elfogadott Alföld-fásítási törvényben az elérendő célok között szerepelt a "klimatikus viszonyok megjavítása" is.

19 Bár az 1935-ben újabb törvénnyel megerősített célkitűzések maradéktalanul nem valósultak meg, a Nagykunság erdővel borított területe a két világháború között "csaknem megkétszereződött."

20 A harmincas évek második felében - az 1935. évi nagy aszály által is ösztönözve - az öntözés ügyében is előremozdulás mutatkozott. Az 1937. évi öntözési törvény a hosszabbtávon is alapvető koncepció megfogalmazása mellett gyakorlati eredményeket is hozott, az első nagyobb Tisza-völgyi öntözőrendszerek létrejöttét.

21 Bár a két világháború közötti - központilag irányított és támogatott beruházások számottevőek voltak, alapvető változást nem hoztak a nagykunsági gazdálkodás természeti feltételrendszerében, azt az ármentesítés nyomán kialakult állapotok határozták meg. Ezeken maguk a helyi mezőgazdasági üzemek - túlnyomórészt parasztgazdaságok - már csak tőkeszegénységük folytán sem tudtak érdemlegesen változtatni, így termelőtevékenységüket az adottságokhoz való nagyfokú alkalmazkodás és - az emberi munkaerőt kivéve - a takarékosság jellemezte. A négy városban a II. világháború előtt ipari eredetű eszközöket, anyagokat kevéssé használó, alapvetően emberi munkaerőre és állati vonóerőre épülő, gabonatermelő és állattenyésztő - elsősorban szarvasmarha- és juhtartó -jellegű, túlnyomórészt tanyás gazdálkodás folyt,

22 amelyre nem voltak jellemzőek a OROSZIS. 1991. 56. p. OROSZIS. 1991.63. p. PÁLFAI I. 1991.52. p. " 1944-ig elkészült a tiszafüredi szivattyútelep és öntözőrendszer, valamint a Körös menti öntözőrendszer a békésszentandrási duzzasztóművel." GULYÁS Katalin: Ármentesítés és szabályozás a Tisza völgyében. In: Ezer év a Tisza mentén. Szolnok, 2000, 239. p. A négy város paraszti gazdálkodásának jellemző vonásait elsősorban a települések néprajzi irodalmából ismerhetjük meg. Jelen munkánk elkészítéséhez e tekintetben leghasznosabbnak BELLON Tibor: Nagykunság, 1979. és Karcag város gazdálkodása. Karcag, 1973. című könyve, valamint HAGYMÁSY Sándor túrkevei vonatkozású részben a Jászkunság című megyei folyóiratban megjelent, részben a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi adattárában őrzött - tanulmányai bizonyultak. 153