Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)
TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.
gyors és nagyarányú változások, de a teljes változatlanság sem. Az agrotechnika korabeli új vívmányait a helybeli gazdák ismerték, befogadták 24 de - jelentős mértékben anyagi-pénzügyi lehetőségeik szűkössége miatt - csak korlátozottan használták. A gépesítés terén elsősorban az állati vonóerővel működő eszközöket honosították meg. Az állatállomány táplálékát a helyben megtermelt növények szolgáltatták, a talajból kivont tápanyagot pedig az állatok trágyájával pótolták. Karcagon pl. 1935-ben 5.549 kh-t trágyáztak, de ebből csak 18 kh-n alkalmaztak műtrágyát. 5 A parasztgazdaságokra - mind a tanyákon, mind a városi portákon - az olcsó megoldásokkal létesített állattartó helyek voltak a jellemzők. Az istállókat, ólakat többnyire helyi természetes anyagokból (vályog, fa, nád, stb.) saját erőből építették. Nem törekedtek magas szintű technikai megoldásokra, de az állatok szükségleteit szem előtt tartották. Az olcsó és egyszerű építkezési mód alkalmazásával az állatállomány növekedésének lassú üteme mellett a jószágok elhelyezése nem ütközött nehézségekbe. A tájegység gazdáinak kisüzemi állattenyésztését, takarmányozási szokásait mint egész gazdálkodását - igen nagy takarékosság jellemezte. A szántóföldi takarmányok gondos betakarítása és tárolása általános volt. Emellett kaszálták a legelők egy részét és alkalmanként - ha dúsan nőtt - a tarlók füvét is. A nagyjószágok teleltetésénél a kukoricaszárat, töreket, árpa- és zabszalmát is hasznosították. A sertéstenyésztésben a kukorica, répa, korpa, tök mellett feletették az ocsúdarát, a konyhai hulladékot és a moslékot. A szálas- és szemestakarmányok takarékos adagolásával, a melléktermékek szinte maradéktalan hasznosításával - és nem utolsósorban a legeltetési lehetőségek kihasználásával - el tudták érni, hogy az alacsony növényi hozamok Ez utóbbit bizonyítja, hogy a szarvasmarha-állomány összetételében Túrkevén már a XIX. század végén számottevő, Karcagon pedig a XX. század első felében lényeges átalakulás tőrtént. V.O.: M. SZABÓ L. 1942.47. .p. és GYŐRFINÉ KOVÁCS I. 1973. 297. p. A Nagykunságban pl. a vetőgép hamarabb - már 1914 előtt - megjelent, mint a megye más területein és Túrkevén a századforduló táján már kiszorította a vasfogas a fakeretes boronát. Az erőgépek is hazai viszonylatban elég korán megjelentek. Túrkevén pl. 1924 óta használtak gépi vonóerőt. ÖRSI Julianna: Emberszőtte háló. Túrkeve, 1998. 82. p., A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1944. (szerk. SZABÓ István,) 1965. 338. p. és M. SZABÓ L. 1942. 46.p. PETROV István: Karcag város gazdaságtörténeti fejlődése. In: Karcagi Krónika. Karcag, 1976. 26. p. 154
