Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Urbán László: Környezetformáló tényezők a nagykunsági városokban a kollektivizálás idején / 147. o.

mennyiben járult hozzá a természeti környezet állapotában az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett változásokhoz. E témakörök vizsgálatához - bár nem kompakt és közvetlen anyagok - de számottevő helyi levéltári források is állnak rendelkezésre, többek között a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. A téma nemcsak történeti, de egyben nagyon időszerű is. Egyrészt azért, mert az agrárátalakulás környezeti hatásaiban az ötvenes-hatvanas években több olyan tényező játszott szerepet, amelyekhez hasonlók a kilencvenes években ismét mutatkoztak. így pl. a birtoklási és üzemi keretekben a kilencvenes évekhez mérhető nagyságrendű változások az ötvenes-hatvanas években játszódtak le. A radikális változások mindkét esetben egyensúlyzavarokkal jártak mind a gazdálkodásban, mind a természeti környezethez való viszonyban. Ez utóbbi tekintetében a relatív tőkehiány hirtelen megnövekedése és a technológiai fegyelem fellazulása, a szakértelem nélküli technikaalkalmazás, továbbá a gazdasági átalakulás folyamatának - bár eltérő mértékben, de mindkét esetben mutatkozó - túlpolitizáltságából adódó hatások emelhetők ki elsősorban. Időszerű az ötvenes-hatvanas évek folyamatainak vizsgálata azért is, mert azoknak még napjainkig ható következményei lehetnek. Az ökológiai kutatások által az utóbbi két-három évtizedben feltárt jelenségek okai részben a korábbi időkre nyúlnak vissza. Előzmények: A paraszti gazdálkodás viszonya a természethez a XX. század első felében A négy város agrárgazdaságának a XX. század első felében az egyik legfontosabb jellemzője volt, hogy számottevő nagybirtokos hagyományok nem voltak. Az agrártermelés már a földreform előtt is alapvetően a parasztgazdaságok rendszerén nyugodott és a birtokviszonyok 1945 előtt viszonylag kiegyensúlyozottak voltak. A paraszti gazdálkodást sokkal inkább a nagymértékű alkalmazkodás jellemezte a természeti feltételekhez, mintsem az azok megváltoztatására törekvés. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy olyan természeti környezethez alkalmazkodott a gazdálkodás, amely egy igen nagyarányú emberi beavatkozás a XIX. században lezajlott folyószabályozás és ármentesítés - nyomán alakult ki, s amely az eredeti, természetes úton kialakult - a "vizek világa"-ként jellemezhet környezettől lényegesen különbözött. Az ármentesítés a vizsgálatunk tárgyát képező településeken nagymértékű változást eredményezett. Azt megelőzően - bár a Nagykunságnak folyója a Hortobágy-Berettyón, a Körösökön és "alkalmilag a Kakaton" kívül nem volt 149