Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)

TANULMÁNYOK - Négyesy László: A Vitézi Rendről II. (1922-1945) / 187. o.

így a vitézi telek funkcióját nem teljesítette. Egyedüli funkciója a viszonylag csekély középosztályi fizetések bizonyos mértékű kiegészítése volt. A tiszti vitézek csoportja ideológiai-politikai arculata heterogén összetételüket tükrözte. A korábban meglehetősen differenciálatlan ideológiai arculatot mutató középosztályt, amelyet a dzsentroid-feudális hagyományok, a kuruckodó és 48-as ellenzékiség nemesi gondolatköre, és a nagymagyar nacionalizmus uralt, az 1930-as évektől a korábbi soviniszta és irredenta felfogások mellett egyre inkább meghódította a "jobboldali világnézet", s ennek különböző változatai. Az ideológiai-politikai heterogenitást jellemzi, hogy rendtag volt a legitimista Makray János apátplébános, kereszténypárti országgyűlési képviselő, és a keresztényellenes turanizmust a Rendben meghonosító Toókos Gyula, a szabadkirályválasztó és "reformokat" tervező Gömbös Gyula, a státus quo-t fenntartani igyekvő Keresztes-Fischer Ferenc. Rendtag volt a kormánypárt elnöke, Lukács Béla, de a szélső-jobboldali ellenzék vezérei: Imrédy Béla, Jaross Andor, Rátz Jenő is. Rendtag volt a legitimista velleitású Horthy István tábornok és a Szálasival "életszövetségre" lépő Endre László, Grassy József és Kis János tábornokok. Ezeket az ellentétes felfogású és törekvésű csoportokat lényegében a rendi alapgondolat elfogadása hozta közös nevezőre. Különösen pedig a rendi alapgondolatnak a pártok feletti "koreszmeként" megjelenése. A tartalékos tiszti vitézek jelentős része - rossz tapasztalatok alapján - politikai pártban, politikai mozgalomban nem szívesen exponálta volna magát. A Rend keretei, amelyek "politikamentesnek" tűntek fel, ezeket a csoportokat is szervezni és mozgósítani tudták. A rendtagok közül a tiszti vitézek voltak származásuk, neveltetésük, társadalmi helyzetük folytán a legfogékonyabbak a rendi alapgondolatra, annak ideológiai alapjaira, a Rendben élő feudális és militarista szellemre és rítusokra. E csoportnak azonban a tartalékos tiszti vitézek - éppen sajátos helyzetük és heterogenitásuk miatt - potenciálisan legingatagabb részei voltak. Igaz, hogy többségük mindvégig több-kevesebb meggyőződéssel szolgálta a Rendet és az ellenforradalmi rendszert, de amikor az meggyengült, ők kezdték el a "helyezkedést", s jelentős részükről később kiderült, hogy itt említett ideológiájuk és retrográd értékrendszerük "tanult", tényleges helyzetükkel inadekvát volt. A legénységi vitézekről A tiszti vitézektől - a "vitézek nagy családja" szólama ellenére - kasztrendszerű válaszfalak különítették el a legénységi vitézeket. 211