Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 15. (Szolnok, 2000)

ADATTÁR - Szikszai Mihály: Révátkelőhelyek, hajóhidak Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a XIX. sz. végén / 409. o.

között. A kompátkelés kétféleképpen oldható meg, eszerint nevezik az átkelést járóhídnak vagy repülöhídnak. A járóhíd esetében a folyó két szemközti partja közt a folyásirányra merőlegesen tartókötelet feszítenek, amelyen kötélcsiga fut. Erre a kötélcsigára két kötéllel erősítik rá a hidast. A két kötél egyikét a hidas orr-részén, a másikat a far részén erősítik meg, és a hidast a folyó sodrához képest olyan szögbe állítják, ami által a víz sodrása a járművet oldalirányban az elérendő part irányában mozgatja. Az átkelés a folyó sodrásának energiáját használja fel. A repülőnídnál a folyó közepére hosszú kötélen keresztül horgonyozzák le a hidat. A gyalogréven ladikkal történik az átkelés. Itt csak személyeket, kézipoggyászt, megfelelően megkötözött vagy ládába tett kisebb állatokat szállítottak. A révátkelőhelyek hazánk területén a honfoglalástól kezdve üzemelnek, a fontosabb útvonalon fekvőket idővel felváltotta az állandó híd. A réveknél általában pénzfizetés ellenében lehetett az üzemeltető vízi járművén átkelni. A révvámok az út-, és hídvámokkal együtt az ország belső határain belüli közlekedési vámok közé tartoztak. Ezek a vámok a nemesi birtok tulajdonával összekötött kisebb királyi haszonvételek közé sorolhatók. A földesúri haszonvételtől az különböztette meg őket, hogy külön királyi privilégiumra volt szükség. Elvileg tehát csak olyan rév működhetett, illetve csak ott szedhettek viteldíjat, amelyet királyi adománylevél szentesített. A privilégiummal nem rendelkező révek csak magánrévként üzemelhettek, illetve egy-egy birtokot kapcsoltak össze. Több királyi törvény és rendelkezés szabta meg és szabályozta a révek üzemeltetésének jogi kérdéseit, a révátkelésért szedett díjakat illetve a révpénz fizetése alóli mentességet. Az újkorban a révjogot legtöbb helyen földesurak illetve földesúri hatalommal felruházott közbirtokosságok és városok birtokolták. A révjogot az 1890. évi I. t. c. szabályozta. A t. c. vámokról szóló része megállapítja, hogy a vámszedés joga csak közutakon, közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon, hajóhidakon, illetve a városok és községek kövezetének használatáért engedélyezhető. A vám szedés jogát a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalja. Szabályozza a lejárt vámszedési engedélyek meghosszabbítását. A törvény életbe lépése előtt fennálló vámszedési jogokat a tulajdonosnak igazolni kellett. Az igazolt híd- és kompvámoktól 7,5 km távolságon belül híd, komp, rév vagy hajóhíd létesítését kártérítési kötelezettséghez köti. Szabályozza a vámszedés elévülésének esetét, a vámszedési jogról való lemondás körüli eljárást. A főfelügyeleti jogot a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalja. 410