Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Jenei Gyula: Szempontok és észrevételek a Jászság népességstatisztikai adatainak értelmezéséhez a 17-18. század fordulóján / 57. o.

jelentené, hogy két év alatt majdnem felére esett vissza a herényi gazdák száma, pedig akkor még nem tudunk szervezett kitelepülésekről, az pedig valószínűtlen, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien tönkrementek volna. "Valószínűbb, hogy a jász gazdák, megunva a sok összeírást, ügyesen megbújtak előle, ami Berény sok zsellére között nem is lehetett lehetetlenség."

48 - Kiséren is csökkent 1715-ben és 1720-ban az összeírtak száma, de nem olyan mértékben, mint a Jászság egészében. Feltételezhető, mivel a népességszám ilyen mérvű esése a Jászságban nem lehetett valós, hogy Kisér esetében a 8,1 %-nál kisebb aránnyal kell beérnünk. Az 1720-as, megismételt összeírás, ami a Jászságot és Berényt illeti, arányaiban jobban megközelíti az 1713-ast, noha egyes települések esetében igen nagy elcsúszások mutatkoznak. Az 1718-ban meginduló kirajzás Kisérről jelentősebb számú lakosságot vont el, mint más településekről (kivéve Apátit), mivel itt nagy volt azoknak a nemesi háztartásoknak a száma, amelyeket nem kötött különösebb gazdasági érdek vagy érzelmi szál a Kerülethez, hisz túlnyomó többségük bevándorló lehetett. Vagyis az 1720. évi 5,8 %-os arányszámot sem tekinthetjük reálisnak az 1714-es és 1715-Ös évekre. Célszerűnek látszik a 7 %-nak mint középértéknek az elfogadása, s így Kisér lélekszámát, annak alsó határát 1350 főre becsülhetjük. Jászkisér népességével együtt a Jászság összlélekszáma a XVIII. század második évtizedében 18400 körül lehetett. Nagyjából hasonló eredményre juthatunk, ha bevonjuk a kutatásba Kisér református és katolikus keresztelési anyakönyveit (lásd függelék), de felvetődik a II. József-féle népszámlálás pontosságának kérdése is. A Kisér esetében elvégzett anyakönyvi vizsgálat ugyanis nagyobb népességet mutat, mint a vele szinkronban készült népszámlálás. (Anyakönyvek alapján 3180 főt lehet feltételezni II. József korában, a népszámlálás viszont csak 2710 fővel számol.) Úgy véljük, helyesen járunk el akkor, amikor az 1710-es évek közepén a Jászság minimális lélekszámát 18400 főre tesszük. Hangsúlyozni szeretnénk, ez a szám csak a források alapján bizonyosan kimutatható lakosságot jelenti, de okunk van feltételezni, hogy a tényleges népességszám ennél jóval nagyobb. FODOR F. 1942. 180. p. 71