Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bakos Péter: A jászok a Kárpát-medencében 1526-ig / 147. o.

földművelés, a gabonatermelés volt, és a húsállat tenyésztése helyett a tej gazdálkodás kapott jelentősebb szerepet.

108 A jászok kultúrában is elkülönültek a kunoktól, erről tanúskodik a kun orgondaszentmiklósi és asszonyszállási temetővel összevetett jász négyszállási temető.

109 A jász közösség mind temetkezési szokásaiban, mind pedig viseletében a XV. század középső harmadáig megőrizte a hagyomány egységét, s a teljes beolvadás csak a XVI-XVIII. század folyamán fejeződött be. A jászokra jellemző etnikai sajátosság az egy-két sorban, préselt lemezkorongokkal díszített fejkendő - szemben a kunok és a magyarok által hordott párta típusú fejdíszekkel -, a veretes öv - mely a kun és magyar középkori temetőknek nem szerves tartozéka -, a nadrág és az övvel összefogott felsőruha, melynek ingnyak hasítéka a bal vállánál lehetett,

110 továbbá a nyakba függesztett óvó-védő, termékenységvarázsló és könnyű szülést elősegítő tetraéder alakú hegyikristály gyöngyök és a kisméretű pasztagyöngyök közé 10

° SZABÓ L. 1983. - A jász-kun társadalom modelljének megalkotására, annak fontosságára itt hívom fel a figyelmet. 109 PRÜCKLER (PÓRTELEKI) József 1943-as tanulmányában a következőképp fogalmaz: "... Négyszállás a XIV. században inkább magyar település volt, mint jász." PRÜCKLER József: Újabb Jászberény-négyszállási leletek. In: KOMÁROMY József (szerk.): A Jászberényi Jászmúzeum Evkönyve 1938-1943. Bp. 1943. 126. A gondolatot először 1937ben veti fel egy Négyszállásról előkerült ezüst gyűrű kapcsán. Uő.: Négyszállási gyűrűlelet. In: A Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve. 1937. 55. Az itt talált Zsigmond-kori, XIV. századvégi, tarajos, hatos csipkézett három darab sarkantyú, a XIV. századi egynyélű, keresztvas nélküli úgynevezett egyenes vagy más néven parasztkard ('Bauernschwert'), a hét darab XIV. századi pitykegomb és a nyolcas tagozatú réz övcsat kétségtelenül magyar hagyaték, nem a keleti kultúrkörbe tartozó jászoké. Uo. 126-128. Lásd evvel kapcsolatban a következő szakirodalmat: NAGY Géza: A Szabolcsmegyei Múzeum középkori sarkantyúi. In: Archaeologiai Értesítő XVIII. 1898. 60-64., Uő.: A magyar középkori fegyverzetről. In: Archaeologiai Értesítő X. 1890. 289-301., valamint SZABÓ Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. In: Bibliotheca Humanitatis Historica III. 1938. Itt jegyzem meg, hogy KRESZ Mária a csakis a Jászságban és a jász kirajzásokban ismert suba szabásvonaláról megállapította, hogy az feltűnő hasonlóságot mutat a kaukázusi köpenyek egyik típusának szabásával. Meglátása a jászok őstörténeti hátterének főbb vonalait ismerve nem meglepő. KRESZ Mária: Népi szűcsmunka. Bp. 1955. Lásd még: Uő.: A magyar szűcsmunka történeti rétegei. In: Ethnographia LXXXIX. Bp. 1978. 315-353. és ERDÉLYI István: Régészeti kiegészítések Kresz Mária tanulmányához. In: Uo. 354-362. továbbá KRESZ Mária: Népi szűcsmunka. Bp. 1979. 172