Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.
Most ebbe tartozott jobb felől, a felállás sorrendjében a Schwarzenberg gyalogezred III. zászlóalja, a 65. honvédzászlóalj, a 3. honvédzászlóalj, a 9. honvédzászlóalj, a lengyel légió gyalogsága; a középhadat három zászlóaljnyi gyalogság és egy utászszázad alkotta. 6 (Vannak beszámolók, amelyek a jobbszárny zászlóaljait másként rendezik el. Milkowski szerint például a 9. zászlóalj a lengyel gyalogságtól balra állott. 7 ) Damjanich, hogy az ellenség visszavonulási útvonalát elvágja, a balszárnyra a 2. huszárezredet és a lengyel dzsidásszázadot küldte két lovasüteg kíséretében. Amint 7 óra felé (...) kicsillant a nap, s (...) a köd kezdett szétfoszladozni, a toronyba állított őr észrevevén, hogy a város alatt nagy tömeg magyar katonaság csatarendben áll, megadta a vészjelt, mire a jelzőágyút elsütötték, s alarmírozva lett az egész helyőrség. (...) A riadóra aztán előbb az osztrák lovasság és tüzérség, majd a gyalogság is gyors léptekkel özönlött az indóház és a hídfő köré a vasúti töltés és a Tisza által képezett szögbe...." - ismerteti a csata még vértelen perceit Hegyesi Márton. 8 Damjanich hiába várta, hogy a támadást Vécsey a túlpartról megkezdje. A majdani vértanútárs, akit Haynau személyes bosszúból utolsónak akasztatott fel az 1849. október 6-án Aradon bitófa alá küldött kilenc tábornok közül, később arra hivatkozott, hogy ő tudatosan csak akkor vetette a harcba a katonáit, amikor a honvédek a szolnoki parton már a hídfő közelébe értek, mert egyébként az osztrákoknak idejük maradt volna a híd felgyújtására. Mindenesetre hasznosabb lett volna, ha szándékát pontosan egyezteti Damjanich táborkari főnökének, Kleinheinz Oszkár őrnagynak a csatatervével. A félreértésnek ugyanis az lett a következménye, hogy az osztrák dandár a csatarendbe állt magyar sereg orra előtt foglalta el védelmi állásait. Mivel pedig a bánsági és bácskai csapatok először ütköztek meg rendes császári katonasággal - s ez a tudat nem kis lámpalázat keltett bennük - a meglepetés okozta előnyt nem ártott volna kihasználni. Az Abony felé elrobogó mozdony láttán Damjanich türelmét vesztette, és parancsot adott a támadásra. A nap dicsőségében elsősorban a 3. zászlóalj és a lengyel dzsidásszázad osztozott. Az előbbinek a tette köztudottá vált, és elismerést aratott, az utóbbiról szinte semmit sem tudunk. Éppen ezért kötelességünk róla GELICH R. 1886(11.): 479.; HEGYESI M.1898. 106. MILKOWSKI Zygmunt (T. T. Jez.): Od kolebki przez zycie. 1-3. köt. Krakow. 1936. (I.) 296. HEGYESI M. 1898. 107. 43
