Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.
amennyire nyomon követhető - részletesen beszámolni. De méltatlan lenne a lengyelekhez, ha előbb - Hegyesi Márton leírása alapján - nem idéznénk fel a 3. zászlóalj bravúros rohamát. Damjanich némi tüzérségi előkészítés után a jobbszárny és a közép gyalogságának egyaránt jelt adott az előrenyomulásra. "A 3-ik zászlóalj is közeledett ezen parancs folytán a vasúti indóház felé, melynek jobb oldalán éppen ezen zászlóaljjal szemben, egy 6 fontos lovasüteg volt felállítva. Amint ehhez közelebb-közelebb hatólt a zászlóalj, mindenki előtt feltűnt, hogy 700800 lépésre bevárták őket a tüzérek, anélkül, hogy lőttek volna. Már-már azt hitték, hogy talán megadásra gondolnak az osztrákok... (...) A csatárlánc eközben mindinkább közeledik az ágyúüteg felé, melyet (...) vadászok s ezeken kívül vasasok fedeznek, a dob pereg, s a honvédek rendes lépésben haladnak az osztrákok felé. Az osztrák tüzérek csodálatos nyugalommal várják közeledtüket, mintha csak előre kinézték volna, hol fognak először a támadókra lőni. Egyszerre aztán megvillan mind a hat ágyú, s annak minden golyója a 3-ik zászlóaljba csap. Az ágyúgolyók nyomán mindenütt utca támad a halottakból, sebesültekből. Ekkor sebesül meg Novobáczky százados (...), továbbá Gosztonyi István százados és Menszáros Dani, kiknek karját vitte el a golyó. Ennek az ágyúnak egyetlen lövésére 52 ember dőlt ki a zászlóaljból. Várady mellett 3 bajtársat ütött ki a sorból, ezeknek egyikét fejen érte a golyó, s abból az agyvelő odafreccsent a Várady köpenyegére." A következő kartácsot zúdító össztüzet a zászlóalj legényei időben hasra vágódva megúszták, - s mielőtt még a második lövés füstje eloszlott volna, ott állottak a meglepetésükben megmerevedett tüzérek előtt, kiknek nem hogy több lövésre, de még felmozdonyozásra sem volt több idejük. Aki meg nem adta magát, azt irgalmatlanul leszúrták." 9 A Schwarzenberg gyalogezred magyar oldalon harcoló III. zászlóaljának parancsnoka, gróf Leiningen-Westerburg Károly őrnagy a jobbszárny legszélső pontján haladt előre embereivel. Bő fél évvel később, az aradi bitófa árnyékában így örökítette meg előrenyomulását: "Ezalatt én is eljutottam az első házakig, komoly ellenállás nélkül, mert Karger ezeket meg sem szállatta, biztosra vette, hogy az első ágyúlövések után megfutunk. Most azonban gyorsan két zászlóaljat vetett elénk, mert ha nem akarta elveszteni a Uo. 110. 44
