Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek történetéből 1501-1597 / 357. o.

A jobbágyok névsora két okból is tanulságos. Elsősorban mutatják a névsorok a 28. sz. irat megjegyzésében jelzett folyamatos lakossági fogyás pillanatnyi állapotát. A helyzet siralmas, mert megállapítható, hogy a telkek nagy átlagban, több mint fele arányban elhagyottak. Enyhe vigaszt csupán az nyújt, hogy még emlékeznek az eltávozottak neveire. Másodsorban - a korábbi és a későbbi tizedjegyzékek névsoraival összehasonlítva - a névsorok lehetőséget nyújtanak a nemzetségi /családi/ folytonosság meglétének, vagy éppen hiányának kimutatására. Ez utóbbira más települések esetében - ilyen részletességgel - nincs lehetőség. 31. Homonnai István Sirok vára jószágigazgatójához írt levelének Fegyvernekre, Tiszagyendára és Dévaványára vonatkozó része 1576. október 6. "A nekünk kedves, becsületes nemzetes úrnak üdvöt és sok szerencsét [kívánok]; Istentől kegyelmednek atyámfia [Horváth] Péter [Petter] uram, mind az ott való szolgáimmal egyetemben kívánok minden jó szerencsét; Továbbá ez elmúlandó napokban írt vala kegyelmed, hogy Baj ka [Balyka] Lőrincet megfogadnája kegyelmed, ha énnékem akaratom volna reá, mint ezelőtt is megírtam kegyelmednek, most is ugyanazt írhatom, hogy valamint végezhet kegyelmed Bajkaival végezzen, mert én is jól ismerem, hogy régi vitéz ember s jámbor; Azon is kérlek atyámfia Péter uram, hogy azmi vásárlás dolgát kegyelmedre bíztam, mennél hamarább lehet viseltesse gondját kegyelmed; Aztán atyámfia Péter uram az kalauzokra

1 viselj szorgalmatos gondot mind lovag, mind gyalog kalauzokra - hogy ki Szolnok [Zónák] táját és Pest vármegyét [Pest waar Megvett] tudnája, Azért ím most ígérkezett egy [kalauz] hozzám, Balay [Ballay] István nevű, netalán ismeri is kegyelmed, Azt mondják igen tudja az hegyközt; Ezt is akarom atyámfia [Horváth] Péter uram tudásodra adni, hogy némi kocsi lovakat [kochy Lowakatt] vettettünk volt az ványaiakra és fegyvernekiékre [Wanyayakra és Fegywernekiyekre],

2 melynek immár sok ideje vagyon, ha akarták volna eddig régen megszerezhették volna, Más az, A 16. században még nem használtak térképet a vonuló seregek a tájékozódásra. Térkép helyett olyan személyekre bízták magukat, akik az alkalmas útvonalakat jól ismerték. Dévaványáról és Fegyvernekről van szó. 425