Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: Közbirtokosságok a Jászkun Kerületben / 185. o.
BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET KÖZBIRTOKOSSÁGOK A JÁSZKUN KERÜLETBEN A jászlain szabadság és a földtulajdon A redempciót követően a Jászkun Kerület egész földterülete a redemptusok magántulajdonává vált. Kialakult egy olyan birtokszerkezet és fbldtulajdonforma, amely a feudális Magyarország jobbágytelekre támaszkodó mezőgazdaságában attól eltérő gazdasági fejlődési utat nyitott meg. A kiváltságolt, s a redempcióval tulajdonjogilag is stabilizált Jászkun Kerület társadalma betagolódott a magyar szabadparaszti közösségekbe. E betagolódás során azonban létezéséig megtartotta egyéni vonásait, amelyek másságát a privilégium által behatárolt és a földtulajdonhoz kapcsolt sajátos, belső jogi szerkezete és helyzete határozta meg. A politikai jogokat a redempciókor a megváltott tőkeföldhöz kapcsolták, s ezáltal a jászkunok politikai életének alapvető kérdésévé a földtulajdon, illetve a földhöz fűződő jogok védelme vált. A Jászkunság szabadparaszti társadalmában az egyén jogállásának hosszútávú biztosítéka az egyéni földtulajdon lett. Az egyéni birtoklási és politikai jogok együttes érvényesülése tette lehetővé, hogy a feudális intézményrendszer kötöttségei ellenére a nyugateurópaifejlődési típushoz csatlakozzon. A nyugat-európai gazdasági fejlődés a gazdaságilag önálló, piacra is termelő, teherviselésre és felhalmozásra is képes családi gazdaságokra épült. 1 A politikai hatalom horizontálisan és vertikálisan is megosztott volt, s az egyéni egzisztenciát a tételes jogban is elismerték. A kölcsönösség alapján a személyes szabadságokra és jogokra támaszkodva létrejött kisközösségi autonómiák visszahatottak az egyéni szabadságokra is, és tovább erősítették azokat. Ehhez a felvázolt nyugat-európai úthoz a Jászkun Kerület csakis a redempció megvalósulásával tudott csatlakozni. MARKUS István: Paraszti önkormányzat a magyar rendi társadalomban és a kapitalizmus kiépülése idején. Bp. 1988. 4-5. 185
