Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bakos Péter: A jászok a Kárpát-medencében 1526-ig / 147. o.

jász nép alsó rétege földhöz kötött jobbágyi sorba került, addig kapitányaik a magyar nemesekkel egyenrangúak maradtak. I. Mátyás 1479. március 6-i oklevele az összes jász kapitányt és azok utódait örökre felmenti mindennemű adózás alól. Ezt az oklevelet 1505. december 8-án Jagelló IT. Ulászló kisebb változtatással megerősíti: "Csupán 50 forintot kell fizessenek a katonáskodás terhének megváltásáért."^

5 Végül a Szapolyai I. János alatt ülésező 153l-es budai országgyűlés az 1514-es törvény érvényességét megszünteti, lehetővé teszi tehát mindenki számára, így a jászok számára is, a szabad költözködést. 5. Egy művészettörténeti kuriózum - A Jász- vagy Lehel-kürt A jászok féltve őrzött kincse a Jász- vagy más néven Lehel-kürt, amit a hagyomány Lehel vezér mondájához köt. A kürt elsősorban HAMPEL József nevéhez fűződő művészettörténeti elemzése, többi elefántcsont kürtökkel és elefáncsontfaragásokkal történő összevetése rámutatott arra,

136 hogy a Jász- vagy Lehel-kürt X. századi, bizánci munka, amit a császári hippodromosban jeladásra és talán a hárfa kíséretére használtak.

137 A kürt tehát lehetett Léi vezér tulajdona, méltóságjelvénye. A Képes Krónika miniatúrája azonban nem ilyen típusú kürtöt, hanem egy hosszú, havasi kürtöt ábrázol a Lehel monda kapcsán. Ebből öt eshetőség következik: 1., a miniatúra hiteles, a Jász-kürt ismert, de a kürthöz a XIV. században még nem kapcsolódik Lehel mondája; 2., a monda a Jász-kürthöz kapcsolódik, de mivel a kürt ismeretlen, a miniatúra nem hiteles; 3., a miniatúra hiteles, a kürt ismeretlen, a monda nem kapcsolódik a kürthöz; 4., a miniatúra nem hiteles, a kürt ismert, a monda nem kapcsolódik a kürthöz; 5., a miniatúra nem hiteles, a kürt ismeretlen, a monda nem kapcsolódik a kürthöz. 135 Uo. 47. 136 Az elefántcsont kürtöknek és faragásoknak szerteágazó szakirodalmából csak említés szintjén: BOCK, Francz: Über den Gebrauch der Hörner im Alterthum und das Vorkommen geschnitzter Elfenbeinhörner im mittelalter. In: Mittelalterliche Kunstdenkmale des Österreich. Wien, 1860. Kaiserstaates II. 137-138., GOLDSCHIDT, Adolf- WEITZMANN, Kurt: Die byzantinischen Elfenbeinskulpturen des 10. bis 13. Jahrhundert HI. Berlin, 19301934., FALKE, Otto von: Elfenbeinhörner II. Berlin, 1930-1934., SCHULTZ, W.: Zu Ableitung der Göldhörnchen von Gallehus. Ein religion-geschichtlicher Beitrag. Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Halle-Wittenberg. 1958., KÜHNEL, Ernst: Die sarazenischen Olifanthörner. In: Jahrbuch der Berliner Museen. 1959. 35-50. 13

' HAMPEL József a kürtöt IX. századi alkotásnak vélte. HAMPEL József: A jász kürt domborművei. In: Archaeologiai Értesítő XXIII. Bp. 1903. 163. Lásd még: Uő.: Lehel kürtje és a jászok. In: Archaeologiai Értesítő, XVII. Bp. 1897. 285. 180