Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Bakos Péter: A jászok a Kárpát-medencében 1526-ig / 147. o.

kimondja akkor, amikor a többi jobbágyra már nem volt érvényes a szolgaállapot: "Valamint a kunok, jászok és ruthénok közül senkinek sem szabad a nemesek fekvő jószágaira eltávozniok, úgy viszont a királyi fenség tisztjei vagy a mondott szolgaállapotú emberek se vezessék a nemesek jobbágyait azok körébe, abból a célból, hogy ott letelepedjenek"^ Ennek egyetlen oka van: a jászok a királyi udvartartáshoz, a Szent Korona elidegeníthetetlen örökségéhez tartoztak. A jászok megjelölése ettől kezdve "c o 1 o n u s " azaz 'j obbágy', például egy 1507-es oklevél ekképpen fogalmaz: "Méltóztassék a királyi felség mindazokat a királyi birtokokat, pusztákat, ... melyeket ..., jászok, ...és a király és királyné őfelségének egyéb colonusai törvény útján kívül foglaltak el ... megvizsgáltatni és visszaadatni. "

133 Tehát míg II. Ulászló 1512. május 22-én egyház védői jogot, 1512. június 6-án pedig kegyúri jogot és lelkészválasztói jogot adományoz a jászoknak, s míg I. Ferdinánd /l526-1564/ felújítja a jászok azon kiváltságát, miszerint saját személyükben és saját nevük alatt bárki ellen pert indíthattak, addig ezen kiváltságos nép megnevezése: 'jobbágy'. A jászok és a kunok tehát annyiban különböztek az ország paraszt lakosaitól, hogy maguk a királyi udvar tulajdonában voltak, de közvetlenül a nádor alá tartoztak, közigazgatásuk és törvénykezésük egyenlő szintű volt a vármegyékkel, de a hármas kerület független volt a megyéktől, továbbá rendelkeztek kiváltságokkal. A jászok feltehetően közösségileg is részt vettek az 1514. évi, Dózsa György vezette parasztlázadásban, így sorsuk megpecsételődött. A felkelés leverése után a jászok most már egyértelműen földhözkötött jobbágyi állapotba kerültek, röghözkötötté váltak, melyben uruknak, vagyis a mindenkor hatalmon levő uralkodónak kötelesek cenzust fizetni, kilencedet és ajándékot adni, továbbá robotbeli kötelezettségeiknek eleget tenni, ahogy az 1514. évi XXIII. törvénycikk szól: "... a kunok és jászok és a királyi felség többi jobbágyai, bárhol lakjanak (kivéve a szabad és fallal bekerített városokat) ezentúl az ország egyéb jobbágyai és parasztjai módjára kötelesek legyenek és tartozzanak mind bért (cenzus, egy forint) fizetni, ajándékokat és kilencedet adni, mind pedig szolgálatokat (robotot) teljesíteni."^ WERBŐCZY István 1517-ben megjelent Tripartituma a jászokat 'királyi jobbágy' -oknak nevezi; ez is azt mutatja, hogy a jászok ugyan jobbágyi sorba kerültek, de az idegenek akaratától továbbra is mentesek maradtak. Míg a 132 Uo. 45. 133 Uo. 48. 134 Uo. 179