Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez / 9. o.

telkekért és épületekért összesen 12.446 forint 30,5 krajcár kártérítés illette meg az érintett tulajdonosokat. Ezen felül gróf Zichy Ferenc vasútigazgató megengedte, hogy a kisajátított házak anyagát a lakosok elhordják.

12 A lakosok a vasúttársaság ellen nem éltek ugyan fellebbezéssel, de Szolnok város tanácsa és különösen a kincstár sérelmesnek találta a Tisza-part és a kamarai tulajdonban lévő tutajkikötő, a későbbi dohánygyár környékén lévő un. nagy Portus felső részének elfoglalását és a kikötő déli részének elfoglalását az épülő vasútvonal által. A vitás kérdések tisztázása céljából a Középponti Vasút és a kincstár képviselői 1846. október 17-én Szolnokon értekezletet tartottak, melynek eredményeként a Tisza-part használatának módjáról szerződést kötöttek. A vasúttársaság részéről gróf Zichy Ferenc igazgató és Franc Kazba vasúti főmérnök, a kamara képviseletében pedig Anton Specz udvari kamarai tanácsos, Weingartner Ferenc szolnoki sótiszt és Haynald István kamarai mérnök megállapodtak, hogy a vasúttársaság a kikötő felső részén a kincstár számára nagy rakodóteret biztosít és a só vasúti szállításáról a vasúttársaság a kamarával később szerződést köt. A Középponti Vasút képviselői megígérték, hogy az állomás területét a kikötő felső részén tovább nem bővítik. A Büge nevű vízfolyás kőhídjától a szálházig, a tutajokat fogadó kincstári hivatalig vezető 148 öl hosszú utat a vasút szabadon hagyja. Szekérfuvarozást zavaró épületeket itt nem emelnek és a szekerek közlekedését a vasúton át mindig biztosítják. A hajóvontatáshoz szükséges utat közvetlenül a folyómeder mellett ugyancsak szabadon hagyják.

13 1848. szeptember 16-án, több mint egy évvel a vasút megnyitása után a sószállításról is szerződést kötöttek, mely szerint a következő, 1849-es évben 58.500 mázsa sót fuvarozott volna a vasút Pestre mázsánként 15,5 krajcárért. A felelős magyar kormány és a Magyar Középponti Vasút között létrejött megállapodás szerint a vasúttársaságnak biztosítania kellett, hogy a sóval terhelt tutajok a városhoz legközelebb a Tisza-parton kiköthessenek. Az átrakodás költségeit pedig a vasúti sószállítás árába beszámítva a vasúttársaság fizette volna.

14 Mvel 1849 januárjában a visszavonuló honvédsereg a pest-szolnoki vasútvonalat megrongálta, hogy azt az ellenség utánpótlásra ne használhassa, a Verkehrsarchiv, Wien 1846/186. Magyar Országos Levéltár (Továbbiakban: OL) mikrofilmtára W. 442. és Varia Museologica, 1996. 199. OL W. 442. 1847/663. OL W. 442. 1848/216. 13