Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Vasúti állomásépületek Szolnokon (1847-1975) / 39. o.

Az épület tervezője Pfajf Ferenc építész Steindl Imre tanítványa, építészeti felfogása megegyezett a kor eklektikus divatjával. Tevékenységének első példája a fiumei pályaudvar épülete. Pfaff az állomásépületek egész sorát tervezte, a fiumei után következett a zágrábi, füzesabonyi, debreceni, temesvári, pécsi, szegedi, kaposvári, miskolci állomásépület. Ezenkívül 6 készítette több állomásépület átalakítási tervét. Alig két évtized alatt nagy életművet hagyott hátra. Nevéhez fűződik még a millennium alkalmából a Városligetben épített közlekedési kiállítócsarnok, a későbbi Közlekedési Múzeum épületének tervezése. Epületeinek alaprajzi és tömegkompozíciója igen hasonló, bár az épületeket minden alkalommal újra tervezték, más részleteket, arányokat alakítottak ki és így más hatást értek el. így kialakult a magyar városi állomásépület jellegzetes képe. A szolnoki állomásépület más jellegű volt mint Pfaff többi alkotása, mivel nem a teljes felfelület hanem csak a falmezők keretei és mintái készültek nyerstégla burkolattal. A függőleges és a vízszintes téglacsíkok, a vakolt falfelületek együttesen határozták meg az épület külső képét. Az épület széles és emeletes középrizalitjával, földszintes összekötő szárnyaival és emeletes sarokpavilonjaival már korábbi alkotásaihoz hasonlított. A középső egyemeletes tömböt széles és mozgalmas tetőidom fedi. A földszintes oldalszárnyak kontytetősek. Az ablakok íves záródásúak. A homlokzatnak a téglából képzett párkányok és oszlopok révén finom rajzolata van. A vágányok felőli oldalon a 85 m hosszú veranda nem kísérte végig az épületet, hanem annak csak feléig ért. Az épület nagy helyiségigénye miatt a középső épülettömb jól tagolt, a vágányok felőli oldalon kilenc ablak tengelyes kompozíció, a hármas tömegtagozódás következtében a megszokott oldalsó kiegészítésekkel. A vágány felőli kidolgozás gazdagabb mint az utcai. A homlokzat vakolt, világos falfelületeit oszlopok és lizénák, párkányok egészítik ki.

122 Az épület elrendezésében elkülönült az indulási és érkezési rész. Az érkező utas számára lehetőség adódott, hogy a vonatról leszállva a peronon át az emeletes szárnyrészen áthaladva közvetlenül a város felé kijuthasson. Az utazásra indulók igényeit szolgálták a többi épületrészek. A város felől a két toronyszerű épületrész által közrefogott hármas kapun keresztül juthattak a díszes 380 m

2-es csarnokba. Itt az utas a jegyét megválthatta a személypénztáraknál és csomagját feladhatta a csarnokban oldalt lévő málhafeladási helyen. A főépület két oldalán elhelyezett földszintes I. és II. osztályú, illetve Hl. osztályú váró- és éttermekben a vonat indulásig eltölthette az időt. Az I. osztályú KUBINSZKY M. 1983. 61-65.; - KUBINSZKY Mihály: A hazai vasutak magasépítményei (1900-1914) In: Magyar vasúttörténet 1900-tól 1914-ig. 4. Bp. 1996. 4. köt. 71