Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Elek György: Adalékok Karcag város 18. századi népesedésének és egészségügyének történetéhez / 353. o.

Mivel az elhaltakat a családfő hozzátartozóiként jegyezték be (pl. "Balog András felesége", Balog András fia", "Balog István unokája") lehetőségünk nyílott egy részletesebb elemzésre, az 1738 végén Karcagon élt családok azonosítására, s a népesség hozzávetőleges, feltételezett számának megállapítására. A pestis alatt is lekiismeretesen vezetett anyakönyvi feljegyzésekből összesen 478 családot tudtunk azonosítani. Ha feltételezzük, hogy a pestis a családok legnagyobb részét /mintegy 90 %-át/ érintette és mindössze 50-60 családból nem voltak áldozatok/ a leírásból láthatjuk, hogy ilyenek, ha nem is sokan, azért mégis akadtak/, akkor a város 1738. évi népességét 530-540 családban kell megadnunk. A családokat hat fóvel számolva tehát Karcag 1738. év végi népességét 3200-3300 főben állapíthatjuk meg. Itt viszont ellentmondásba keveredünk a szakirodalommal,

9 amely az összeírt gazdaságok alapján 1735-ben mindössze 1746 főben állapítja meg Karcag lakosságát. Igaz, az általunk vizsgált időszakig eltelt három év, de kizárt dolognak tartjuk, hogy ennyi idő alatt a lélekszám megkétszereződött. /Az említett adatot érdemes már csak azért is erős kritikával fogadni, mert a szerző figyelmen kívül hagyta Szabó Lajos megállapítását. O ugyanis a Karcagnál jóval kisebb Kisújszállás népességét, (1736-ban) szintén gazdasági jellegű összeírás alapján 2317 főre becsülte./

10 Visszatérve a pestis statisztikájához: a halotti anyakönyvből megállapítható volt, hogy 1739-ben május végéig kihalt 48 család /férj, feleség és gyermekeik vagy azok egy része/ 198 lélekkel. Megözvegyült 94 férfi és 88 nő, vagyis csonkánt maradt 182 család. Találunk még 56 felnőtt férfit és egy nőt, akik mivel saját nevükön és nem családtagként lettek feljegyezve nagykorú nőtlen fiúk, testvérek vagy szolgák lehettek. Családnevük 43 esetben nem ismeretlen, de hozzátartozójuk /feleség, gyerekek/ nem halt el. Ha az egyházi anyakönyv alapján kiszámított népességszámot tekintjük helyesnek, akkor is látszik a szörnyű veszteség, hiszen a betegség a lakosság 46,7 %-át pusztította el. A pestis statisztikájához érdemes még fellapozni a házasságkötések anyakönyvét és megvizsgálni az 1739 júniusa és 1742 decembere között megkötött házasságokat. Annak ellenére, hogy ezek a bejegyzések az adott időhatárok között rendkívül hiányosak, igen érdekes megfigyeléseket tehetünk. y KISS József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága. Bp. 1992. 186. 10 SZABÓ L. 1987. 42. 358