Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997)

ADATTÁR - Elek György: Adalékok Karcag város 18. századi népesedésének és egészségügyének történetéhez / 353. o.

1939-ben /június, július, augusztus, október, november hónapokban/ 74; 1740-ben /május, június, november hónapokban/17; 1741-ben /január, február, március, november december hónapokban/ 23; 1742-ben /január, február, november hónapokban/ 20, összesen 134 házasságkötéstjegyeztek be. Ezek közül: özvegy férfi + özvegy nő házassága 38 özvegy férfi + hajadon 20 nőtlen férfi + özvegyasszony 15 nőtlen férfi + hajadon 61 összesen: 134 Kitűnik, hogy 1742 végéig 111 csonkán maradt család egészül ki. Az özvegy férfiak Karcagon kívül Túrkevéről, Kunhegyesről, Bajomból, Kisújszállásról, Szentimréről hoztak feleséget, néhány özvegyasszony más településre: Bajomba, Madarasra, Egyekre ment férjhez. A töredékes feljegyzésekből egyértelműen megállapítható, hogy elsősorban a pestist közvetlen követő időszakban az özvegyek házassága a leggyakoribb. Feltételezhetjük továbbá, hogy 1742 végére alig maradt megcsonkult család Karcagon. A pestises esztendő mérlege tehát: a kihalt családok mellett, az özvegyházasságokkal, a későbbi elköltözésekkel 430-450 családra és /3300 főt véve alapul/ mintegy 1100 családtagra, összesen 2000 lélekre esett vissza a város lakossága. Úgy véljük, hogy a református anyakönyvből kiszámolt lakosságszám mindenképpen közelebb áll a valósághoz, mint a már említett adatok. így már nem kell csodálnunk azt, hogy a karcagiak négy év múlva merték vállalni egy új templom építésének költségeit, a redemptióval járó anyagi terheket és azt sem, hogy 1745-ben 573 redemptus gazdát vesznek nyilvántartásba. Megjegyezzük: a redemptusok családnevei 90 %-ban már 1739-ben előfordulnak. n. Házasságkötés, születés, halálozás 1770-1779 A református egyházközség lelkipásztorai 1730 őszétől vezettek feljegyzéseket a házasságkötésekről, a keresztelesekrol és a halálozásokról. Az anyakönyvek az 1760-as évek közepéig sok esetben igen hiányosak, de később már, elsősorban Tatai András és Átsi Péter lelkiismeretességének köszönhetően, 359