Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

rá 1645-ből, egy díszes, "régi szokottnak" mondott pecsétképben, egy kar által tartott kereszt (főmotívum) függő tartozékaként (mellékmotívum).

86 A fentiekkel jelképi bizonyosságát is érzékeltethettük annak, hogy a jászok és a kunok megbékéltek a keresztény vallással, sőt, már 1405-ből láttuk, hogy a kenderesi kunoknak parókiájuk és templomuk is volt. Ezzel természetesen nem buzgó hitéletüket kívánjuk "hangoztatni", csupán az ez irányú tendenciát érzékeltetni. Ennek további erősödését segítette elő II. Ulászló 1512-ben Budán kiadott azon oklevele, amelyben a philisteusokat kegyúri s lelkész szabadválasztási joggal örökre felruházta. Az oklevélben a király azt is előadja, hogy a kapitányok és a philisteusai különben is mindenkor s mindeddig éltek ezen szabadsággal, s meghagyja részükre, hogy papjaikat kellő tiszteletben tartsák, s szokott jövedelmeiket biztosítsák.

87 6. Már említettük a jászkunságiak sorsát jelentősen érintő 1514. évi decretum (VII.) 23. cikkelyét, mely "az ország egyéb jobbágyai és parasztjai módjára" kötelezte őket "mind bért fizetni, ajéndékokat és kilencedet adni, mind pedig szolgálatokat teljesíteni" Az egyházi tized fizetésére azonban - véleményünk szerint - ez a törvénykezés sem kötelezte őket. (Későbbi szolgáltatásaik között sem szerepel egyetlen esetben sem.) Sőt, a decretum 3. és 29. cikkelye - magától értetődően egyáltalán nem tekinti a tényleges jobbágyokkal egyenlő jogállásúaknak a jászkunokat. A 3. cikkelyben a koronajavak között kaptak helyet, az utóbbi cikkely pedig - a szökevény jobbágyok kapcsán - a szabad városokkal egy "kategóriában" említi őket, amikor e kérdést szabályozza: "ha pedig a szabad vagy bekerített városok vagy kunok és philisteusok, avagy más királyi jobbágyok, midőn hozzájuk jobbágyok menekülnek" s azok a szökevényeket kiadni nem akarván, minden jobbágyért 200 forintban marasztalhassanak el. A nemesek ugyanezért a mulasztásért azon birtok vagy helység elvesztésével is feleltek, "amibe a jobbágyot vezették."

88 A megkülönböztetés természetesen a királyi javak elidegeníthetetlenségéből származott elsősorban, de hogy a király - érdekének megfelelően - gondoskodni kívánt saját jobbágyairól, kitűnik ez már a fenti törvény 54. cikkelyéből is, amikor a jászkunok és a szegediek közötti határok kiigazítását elrendeli.

89 Megítélésünk, hogy jogállásuk változását tételesen nem deklarálták. Említették őket már pl. 1429-ben is királyi jobbágyoknak, kiemelendő azonban, hogy az úrbéri jellegű tehertételek (dica régia, 86 OL Uo. 1645. évi irat. A XVUL században Berény olykor a korábbi pecsétjét is használta még. (Uo.) Az 1645-ben "régi szokott" pecsét körirata: SIGILLUM *CIVITAS* BERIN - átmérője 30 mm. Ismerjük 1560ból az első olyan jászkun pecsétet is, amelyben a kereszt helyét kard foglalja el. Ez a külön városi szervezettel bíró jászberényi Magyarváros (Magyarváros in Jázberen) sigüluma. (OL R. 314. 9. cs. Közölte: BOTKA János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. In: Szolnok Megyei Levéltári Füzetek. 11. szám Szolnok, 1988. 213. 87 GYÁRFÁS L 1883. 355-356. 88 MTT 1000-1526. 717-721. 1514. évi decretum (VE.) 23., 26., 29., 32. c. 89 Uo. 731. 54. c. 92