Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Botka János: A jogállás és katonai szolgálat kapcsolata a kunok és jászok török hódítás előtti történetében / 65. o.

türelmetlenül sürgette a dézsmafizetés megkezdését, továbbra is térítő ferenceseket küldve a kunok és jászok közé. A kunok a keresztvizet többnyire tiltakozás nélkül fogadták. A kereszténység felvételének azonban az életmódra alig volt hatása, amelynek fontos jellemzője maradt továbbra is az ún. félnomád-jelleg.

44 Az egyik 1389. évi nagykunsági adat azt mutatja, hogy még akkor sem telepedtek meg, amikor már templomot emeltek számukra. Szállásaik ideiglenes jellege még a XIV. század végén is többnyire általánosnak mondható. A pápa 1399-ben is azt írja róluk, hogy városaik nincsenek, sátraikkal, családjaikkal és barmaikkal vándorolnak.

45 A szarvasmarha és juh mellett különösen fontos volt számukra a ló. Tenyésztették, vásárolták, de több kun lótolvajlásról is megemlékeznek már a XIV. századi források is. Állataikat télire pl. a Duna-Tisza közén beverték a Kecskemét, Cegléd határában húzódó nagy tölgyerdőkbe, amely ellen e városok már pl. 1382-ben is tiltakoztak.

46 Györffy György szerint - a kevés közvetlen adat ellenére - a XIV. század második felében már a kunok önellátó földműveléséről beszélhetünk. Ezt leginkább az a tény mutatja, hogy 1456-ban Halas-székben ruralis (földművelő) kunokat emlegetnek. E fejlődés előzménye kétségtelenül visszanyúlt a XIV. század közepére. A jászok szántó-vető tevékenységre való áttérése ennél gyorsabb ütemű volt. Igaz, földjük is alkalmasabbnak mutatkozott megművelésre, emellett jobban be voltak ékelve a szomszédos települések közé. 1333-ból pl. az olvasható, hogy Kesztölc (ma Jászfalu) határának két pontját jászok szántották. 1366-ban az árokszállásiakat tiltották el három mátrai falu szántóinak, rétjeinek, erdeinek használatától. 1391-ben már Jászapáti határában lévő szántóföldekről történik említés. De szántottak, vetettek ekkoriban a négyszállásiak is.

47 A jászok és kunok életmódja a XV. század első évtizedeiben határozott irányt vett: a régi költözködő életet elhagyva és házakat építve állandó falvakban telepedtek meg. Szinte végtelen pusztáikon a számos barom és nyáj legeltetésén kívül terjedelmes gazdászattal, szántással, vetéssel, kaszálással, szénagyűjtéssel is foglalkoztak. Házaikról, szántóikról 1433-ból, ill. 1423-ból emlékeznek meg az oklevelek. 1453-ban búza, zab, árpa, lencse, köles, 1456-ban bor és egyéb élelmiszerek után fizetett adóikról tudunk. 1468-ban malmokról, vízimalomA legújabb kutatások szerint a Kárpát-medencébe beköltöző kunok már félnomádok voltak, s mint ilyenek, közelebb állottak a végleges megtelepedéshez, mint a tiszta nomadizmushoz. (SELMECZI L. Debrecen, 1992. 94-96.; PÁLÓCZI HORVÁTH András: A kunok megtelepedése Magyarországon, In: Archeológiai Értesítő, 1974. 257-258.) - Szabó László a Magyarországra bejövő jászokat eredendően földművelő népeknek tartja. (SZABÓ L. 1979. 135-137.) GYÖRFFY Gy. 1990. 289-290.; GYÁRFÁS I. 1883. 511. GYÖRFFY Gy. 1990.290. BÁRTFAI SZABÓ László: Pest megye történetének okleveles emlékei (1002-1599-ig). Bp. 1938. 135.; GYÖRFFY Gy. 1990.291. 79